// 2026. június 21., vasárnap // Alajos, Leila

Élőszoborral és élő beszélgetéssel indult a Saul fia kolozsvári diadalútjára

// HIRDETÉS

Oscaros ünneplés próbált meg felszabadítani az alól az érzelmi blokkoltság alól, amit a film sonderkommandósai sikeresen átültettek a mozi közönségére.

Oscarral, pontosabban Oscar megbámulásával indult a Saul fia film gálavetítése a kolozsvári Győzelem moziban. Sokan elsőre azt hittük, csak egy nem túl pontos, de annál nagyobb makettet állítottak a filmvászon elé, de ha néztük pár másodpercig, leesett, hogy ez egy élőszobor. És egyből belénkhasított a kérdés, hogy ezt most minek?? 

Nagyon örülünk, hogy a film Oscar-díjat nyert, de a szinte meztelen élőszoborral túlhangsúlyozott testiség és megjátszottság kifejezetten ízléstelennek tűnt a Saul fia előtt. Mert a film nagyonis élethűen, de nem halálpornóként mutatja meg azt az egyszerre kaotikus és célorientált tevékenységsort, amelynek egyetlen célja a testek gyári felszámolása mindenféle szinten, még nyelvileg is.

 

 

„Oscar” szerencsére nem tért vissza a film után, Molnár Levente színész viszont igen. A filmben Saul barátját alakítja, péntek este pedig úgy válaszolt egy filmkritikus hölgy és a közönség kérdéseire, hogy közben folyamatosan tolmácsolta is magát románról magyarra és fordítva. Miután épp hogy leszállt a Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadáról, ahol aznap este három szerepet is alakított az Őfelsége pincére voltam című darabban.

 

Nemcsak ő volt fáradt, az az igazság, hogy a Saul fia a nézőket is rendesen megdolgozta. Ennek tudatában kért bocsánatot a színész az elején: szerinte nem kellene az utolsó (stáblista utáni) filmkocka után egyből felkapcsolni a fényeket a moziban, inkább hagyná a nézőket még egy kicsit egyedül a filmmel.

 

Ő maga „természetes” módon került be a filmbe, fotókat, majd videót küldött magáról a rendezőnek, végül személyesen is találkoztak Nemes Jeles Lászlóval és Röhrig Gézával, illetve az operatőr Erdély Mátyással és a castingrendezővel. A casting egy teljes napi munkát jelentett, amelynek a végén meghívták őt a csapatba. Utána az is motiválta Molnár Leventét, hogy érezte, az alkotók száz százalékosan benne vannak abban, amit csinálnak, munkájával pedig ő is ezt az érzést akarta kelteni bennük.

 

Abraham, akit Molnár Levente alakít, és Saul korábbról ismerték egymást, mint ahonnan a film cselekménye indít, és barátok voltak azelőtt is, hogy ilyen irgalmatlan helyzetekbe kerültek volna, ezen a vonalon dolgoztak a rendezővel – válaszolta a kérdésre, hogy lehetséges volt-e a sonderkommandósok között olyan érzelmi viszony, mint a barátság. Saul barátjának nevezte el a sajtó az általa alakított szerepet, a film viszont úgy mutatja be a megszakítás nélkül dolgozó halálgyárat, mint ami nem hagy helyet (és időt) emberi megnyilvánulásoknak, viszonyoknak. Ráadásul Abraham úgy próbál vigyázni Saulra, hogy nem érti és nem helyesli annak célját, hogy eltemesse a halott fiút.

 

 

Az egyik legnehezebb dolog a teljes forgatás alatt nemcsak Molnár Levente, hanem a teljes szereposztás számára, hogy ne lágyuljon meg a térdük, amikor bemennek és dolgoznak egy ilyen díszletben. Arra kellett vigyázni, mondta, hogy a környezet ne érintse meg és ne lágyítsa el az embert, hogy ne adjon teret azoknak az érzéseknek, amelyek meggátolják a színészi munka elvégzésében. Nem poszttraumatikus élményekből, az előzetesen gyűjtött információkból vagy a sajnálat és önsajnálat keverékéből kellett dolgozni ebben az esetben, magyarázta, mert ezek nem ott és akkor, hanem a holokauszt óta eltelt időben alakultak ki.

 

28 napot forgattak, Budapest mellett, egy használaton kívüli kaszárnyában alakították ki a film díszletét, az egyik auschwitzi gázkamrát és krematóriumot, válaszolta Molnár Levente a technikaibb kérdésekre. Nagyon fontos volt a rendező számára a történelmi hűség a hely topográfiájában is, az irányok kialakításában, ahonnan érkeznek és ahova mennek le vagy fel a színészek.

 

Nem változtatta meg a film, mert a színészet is egy szakma, amit nem a nap 24 órájában gyakorol, és nem is szeretne belebolondulni, másrészt nem a film hívta fel a figyelmét a holokauszt borzalmaira, sokkal inkább a helytörténeti érdeklődése, válaszolta Molnár a kérdésre, hogy milyen hatással volt rá a forgatás. Ez a konkrét munkatapasztalat megerősítette abban a meggyőződésében, hogy jobban kell figyelnünk egymásra a mindennapok kavargásában, és ez talán lefordítható arra, hogy jobb emberré vált, bár ő nem érzi azt, hogy emberként lényegesen megváltozott volna a forgatás hatására, mondta.

 

 

A néző számára is egyértelmű, hogy a forgatáson a kamera gyakorlatilag állandóan belelógott a színészek arcába. Az a követelmény, hogy erről a színész ne vegyen tudomást, segítette-e őt annak az érzelmi blokkoltságnak a megformálásában, amelyben a sonderkommandósok dolgoztak a gázkamrákban és a krematóriumban, és amellyel az őrök előtt is el kellett játszaniuk, hogy ők robotok? 

 

– Nem, válaszolta Molnár Levente az est leghosszabb kérdésére, a kameramozgás sajátossága nem segítette a blokkolást. Alap színészi technika, hogy nem néz a kamerába, ha nem kérik, a blokkoltság viszont az emberből jött. Ahhoz nem kell színésznek lenni, mondta, hogy ez az egész helyzet megüssön, és képtelenné tegyen a működésre, a színésznek viszont ebben a helyzetben is dolgoznia kell. 

 

Mire a kamerák elé kerültek, nagyon mély és alapos felkészítő időszakon voltak túl, és csak kétszer, legtöbb háromszor vették fel a jeleneteket, mivel nem digitális tárhelyre, hanem valódi filmre forgattak, ami plusz feszültség volt, árulta el. 

 

A filmben (legtöbbször homályosan) megjelenő holttesteket nagyon profi táncosok alakították, az esetlegesség, ahogy megjelennek, nagyon alaposan megszervezett munka eredménye. Felvétel előtt mindig alaposan tisztázták úgy a pár, mint a több szereplős jelenetek koreográfiáját, és a Saul hátterében többé vagy kevésbé homályosan látszó cselekvések is mind ott és akkor zajlottak a kamera előtt – mondta Molnár Levente, aki azzal búcsúzott az őt vastapssal ünneplő közönségtől, hogy „Ne feledjünk el vigyázni egymásra”.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon

Szántai János

Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…

Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz

Fall Sándor

Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Az egyesült Nagy-Románia máig nem jelent egységesítést

Sólyom István

A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.

„De hát én erdélyi vagyok, na” – a 90 éves Bodor Ádámot köszöntötték Kolozsváron

Varga László Edgár

Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Száz nyestbőrrel a batyujában akart beutazni Romániába egy ukrán állampolgár – hírmix
Főtér

Száz nyestbőrrel a batyujában akart beutazni Romániába egy ukrán állampolgár – hírmix

Több mint félmilliárd lej eltitkolt vagyonra derített fényt az ANAF legújabb ellenőrzése. Népszavazással váltottak le egy Maros megyei polgármestert.

Németh Zsolt: elütött bennünket a varsói gyors, de a Fidesznek ismét szerethető alternatívává kell válnia (INTERJÚ)
Krónika

Németh Zsolt: elütött bennünket a varsói gyors, de a Fidesznek ismét szerethető alternatívává kell válnia (INTERJÚ)

Szerteágazó tünetegyüttes vezetett a Fidesz vereségéhez Németh Zsolt országgyűlési képviselő szerint, aki úgy véli, a választási eredmény nem tekinthető katasztrofálisnak, alapot jelent ahhoz, hogy a párt újjáépítse magát.

Nicușor Dan, a projektország hasznos idiótája
Főtér

Nicușor Dan, a projektország hasznos idiótája

Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.

Elpusztított egy lovat és jött a tehénért is a behemót medve, amikor kilőtték
Székelyhon

Elpusztított egy lovat és jött a tehénért is a behemót medve, amikor kilőtték

Kilőttek azt a medvét Gyergyószárhegy községben péntek hajnalban, amelyik az elmúlt napokban több alkalommal visszatért egy esztenához és haszonállatokat pusztított el.

„A magyarok is beszéljenek és írjanak románul”. Az anyanyelvhasználat ellen hergel egy AUR-os politikus
Krónika

„A magyarok is beszéljenek és írjanak románul”. Az anyanyelvhasználat ellen hergel egy AUR-os politikus

A magyar nyelv használata és a kétnyelvű feliratok ellen ágált egy videóban Lucian Mușat, a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) Szilágy megyei parlamenti képviselője, a megyei pártszervezet elnöke.

Megsebesítették, majd elmenekült a medve, és amikor újra felbukkant, akkor támadt
Székelyhon

Megsebesítették, majd elmenekült a medve, és amikor újra felbukkant, akkor támadt

Kilőtték szerdán este azt a medvét Kászonban, amely hétfőn két embert sebesített meg egy esztenán. A nagyvad a hajtás során a vadőrre és a vadászra is rátámadt, ezért döntöttek a kilövése mellett.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon

Szántai János

Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…

Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz

Fall Sándor

Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Az egyesült Nagy-Románia máig nem jelent egységesítést

Sólyom István

A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.

„De hát én erdélyi vagyok, na” – a 90 éves Bodor Ádámot köszöntötték Kolozsváron

Varga László Edgár

Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.

// HIRDETÉS