A szász erődtemplomok esete a hódítókkal

Ha cinikus akarnék lenni – márpedig miért is ne lennék az, hiszen annyi „koronás” állami fő jár elöl a jó példával –, azt mondhatnám, hogy a két szász erődtemplom tornya úgy dőlt össze, mint a szász származású román, Klaus Johannis államelnök népszerűsége.

Persze másról, többről van itt szó, mint némi tehetetlenségből fakadó cinizmusról, illetve frappánsnak tűnő hasonlatról. A politikusok feltűnése és eltűnése, ha tetszik, normális. Jönnek, látnak, győznek, építenek, lopnak, okosakat, nagyokat vagy hülyeségeket mondanak, aztán eltűnnek a magán- és egyéb szférákban vagy a börtönben, ki-ki habitusa, génállománya avagy mázlija szerint. Igaz, a templomok is összedőlnek néha. Például háború idején. A hódító jön és jó esetben csak a vallási „felségjelet” cseréli le. Ez a pragmatikus fajta. Rossz esetben porig rombolja a leigázott ellenfél templomait.

Kétfajta rombolás létezik. Az egyik aktív. Vagyis a hódító szépen felállítja az ágyúit és addig lövi a célpontot, amíg az összedől. Pont. Ez a fajta pusztítás mégis valahol tökös. Mert vállalja.

A másik fajta rombolás passzív. Vagyis az illetékesek (egyelőre maradjunk ennyiben) élik az életüket, emigrálnak, fogynak (szászok), vagy éppen betelepülnek, gyarapodnak (románok), és közben még büszkén mutogatják is a „célpontokat”, amelyek szép lassan megereszkednek, hogy aztán egy szép napon összerogyjanak. Ez történt a közelmúltban a rádosi, majd a szászveresmarti erődtemplomok tornyaival. Hellyel-közzel 500, illetve 700 évig megálltak a lábukon. Aztán ledőltek. Mert hagyták. Nos, ez a fajta rombolás töketlen. Puhapöcsű. Gájner. Mert még csak fel se vállalja.

És akkor nézzük, kik lehetnek az illetékesek. Elsősorban a templomok tulajdonosa, ugye. Vagyis az evangélikus egyház. Amelynek nyilván célja, hogy az épített örökségét, saját vagyonát megőrizze. És számos szász erődtemplomot sikerült is felújítani. Csak hát, ennyire futotta. Oké. Most akkor mi van? Nincs pénz. Ledőlt. Ennyi. Lehet nyilatkozatok, dokumentumok százait kitolni, hogy ki miért nem felelős, vagy éppen fordítva. Azért ilyenkor (elnézést az ismét feltörő cinizmusért) irigyelni tudom az afgánokat, például. Ott legalább világos volt a szitu: jöttek a tálibok, kerek perec megmondták, hogy nem kell a bálványimádás, oszt berobbantották a bamijáni Buddha-szobrokat. Tiszta beszéd! Vagy az Iszlám Államot, például. Ők is kerek perec megmondták, hogy Jónás próféta moszuli mecsete hitehagyottak gyülekezete, oszt bumm! Tiszta beszéd! Gondolom, az evangélikus egyház illetékesei azt mondják, jaj, de fontosak ezek a templomok. Oszt… 

Olyan vélekedés is megjelent a hazai magyar sajtóban, miszerint a toronyromlásért a magyar állam a hibás. Na, ezt komolyan venni nem tudom, legfeljebb röhögni rajta.

Ott van viszont a román állam. Mert Romániában élünk, ugye. És ha már egy korábbi román államnak sikerült elűznie, illetve eladnia az erdélyi szászokat, akkor az „utódállamoknak” kötelessége lenne megóvni, feljavítani az épített örökséget. Amit készen kaptak. Ez esetben a „nyámcoktól”. Merem remélni, hogy a szász Johannis elnök számára a szász erődtemplomok ügye nem jelenti holmi „banális adminisztratív intézkedések” hiányát. Hanem elgondolkodik kicsit. És ugyanígy a miniszterelnök is. Meg a többi állami illetékes. Például azon, hogy ne úgy jelenjenek meg a világ szemében, mint a gájner hódítók. Akik beülnek egy másik kultúra területére, felhúzzák a saját templomaikat, a többiét viszont veszni hagyják. És még annyi „becsület” sincs bennük, hogy felrobbantsák őket.

Fotók: gatestoneinstitute.org, wikipedia.org, Rotbav (Facebook), Lapidum (Facebook).