A csillagok háborúja hetedik részének világpremierjét soha nem látott „galaktikus” nyüzsgés-bozsgás előzte meg. Rendkívül titkos információk, rendkívül nyilvános klipek, mémek, a rajongók hozsannája és a cinikusok epés megjegyzései ömlöttek az inter- és extranet minden egyes csapjából, mint valami klónhadsereg. Lehetett nevetni, bosszankodni, izgulni vagy éppen mérgelődni az adatok kaotikus halmazán.

De most itt van. Felébredt az Erő! És régi, mitikus fényében ragyog. J. J. Abrams rendező és csapata a legnagyobb alázattal közelített a legendához. Ha tetszik, félredobták az első, második és harmadik rész újítási „mániáját”. Hála isten, a világűr mélyére katapultálták a gagyi, beszívott poénláda Jar Jar Binkset és népét. Igaz ugyan, hogy például a bájos ewokok is kimaradtak az új részből, ám ami benne van, az mindenért és bőségesen kárpótol.

Mondom ezt annak ellenére, hogy az új sztori annyira vékony, hogy szinte anorexiás. A filmkészítők gyakorlatilag újrapörgetik a negyedik, vagyis időrendben az első, ős-epizódot, persze egy-két csavarral. De valójában pont ez az Erő, ami a Hetest mozgatja. Gondoljunk csak bele: nem furmányos új sztorikkal újul meg a Biblia vagy a Korán sem. A kulcs a Mítosz folyamatos újrateremtése. Ezt kapja a Föld nevű bolygó minden nézője ebben az epizódban.

Persze vannak benne hibák, furcsaságok (és 3D, ami, érdekes módon nem zavart, engem legalábbis), de ismétlem: nem ez a lényeg. A Fény és a Sötét Oldal nagytemplomai újra állnak, és lehet bennük imádni a Jó, illetve elutasítani a Rossz princípiumát. Vagy fordítva, attól függően, hogy melyik oldal csábítóbb a néző számára.

Ja, és van még valami, ami, nos, egyenesen megható. Az én nemzedékem annak idején, amikor mioritikus tájainkra is elvetődött az első csillagháborús széria (4., 5., 6. rész), Luke-ból, Han Solóból, Leiából és Darth Vaderből „merítve” szökkentünk neki az intergalaktikus tájaknak, fényen túli sebességgel. Azon túl, hogy ezek a figurák, így vagy úgy, visszatérnek a Hetedikben (vagyis hozzánk is szól, de még mennyire), megjelenik egy vadonatúj karaktergárda: Rey, Finn, Poe és Kylo Ren. Ami azt jelenti, hogy a mai gyerkőcök ezekkel a figurákkal fognak felnőni, ők lesznek az új generációk galaktikus térképeinek vezércsillagai. Az ős-Mítosszal együtt egy új is születik, anélkül azonban, hogy a régit bántaná. És ez nagyon jó.

Úgy érzem, a Föld nevű bolygó nézőinek oroszlánrésze nyugodtan mondhatja az öreg Han Solóval: Chewie, itthon vagyunk!