tulipán a kereszten
Szerző: Fall Sándor
2015. december 4. péntek, 16:17
Miért kellene az egyházaknak megnevezniük a kolozsvári tanácsosjelöltek listavezetőjét?

Valami súlyos rendszerhibába futhatott bele a kolozsvári RMDSZ-szervezet, amikor az egyházakat kérte fel, hogy „jelöljék ki” a városi tanácsosjelölt-lista vezetőjét. Pedig az alighanem legfiatalabb RMDSZ-szervezet októberi megalakulása előtt az alapító atyák és anyák még gyakorlatilag nyílt pályázatot hirdettek az elnöki tisztség betöltésére, hogy legalább a látszata meglegyen a demokratikus szabályok érvényesülésének.

A mostani döntés azonban csak két dolgot jelenthet:

1. A kolozsvári RMDSZ nem képes megfelelő jelöltet állítani a városi tanácsosjelölt-lista élére. Ami inkább a szervezetet minősíti, mivel Kolozsváron rengeteg jól felkészült magyar szakember él, aki alkalmas lenne arra, hogy a helyi döntéshozásban hozzáértéssel, magabiztosan és erélyesen képviselni tudná a magyar közösség érdekeit. Ámde ezek szerint vagy a szervezet nem rendelkezik a megfelelő jelölt kiválasztásához szükséges tudással, vagy pedig a potenciális jelöltek nem vállalják a feladatot. Ez elvileg lehetséges, de kevésbé hihető magyarázat.

2. A második magyarázat egyszerű, prózai és sok köze nincs a közképviselet lényegéhez. Azért fordul az egyházakhoz a kolozsvári RMDSZ-szervezet, mert azt reméli, hogy ezzel a húzással – kihasználva, hogy a magyar közösség vallásossága és templomba járási hajlandósága nagyobb, mint a voksolási kedve – növelni tudja a választási részvételt a fél év múlva esedékes önkormányzati választásokon.

Ezt a második verziót támasztja alá Horváth Anna városi RMDSZ-elnök nyilatkozata is: „Alig félévvel a jövő évi választások előtt szembe kell néznünk a kolozsvári magyarság körében is erősödő kiábrándulással, a politikával szembeni általános bizalmatlanság növekedésével.” Vajon a kolozsvári RMDSZ öncélnak tekinti-e a mozgósítást, amely így sokkal fontosabbá válik a listavezető jelölt alkalmasságánál?

Ez a terv kifelé mutat mindabból, amit a demokratikus közképviselet játékszabályainak szoktunk nevezni. Azzal, hogy a városi RMDSZ az egyházak kezébe adja a jelöltlista-vezető „kijelölésének” jogát, egyrészt felrúgja az állam és az egyház különválasztásának alapelvét, mivel egy olyan elemet hoz be egy közigazgatási entitás alakításába, amelynek ott semmi keresnivalója. Másrészt gyakorlatilag megsemmisíti a képviseleti demokrácia alapelvét, miszerint a közösség az általa kijelölt és megválasztott képviselőre bízza érdekeinek védelmét, aki neki tartozik felelősséggel. És hát más településeken is szokott tartani az RMDSZ egy-egy paraván-előválasztást, hogy a demokráciát és az átláthatóságot folyton számon kérő egyének és zavaró elemek vitorlájából kifogja a szelet.

A listavezetőnek különleges szerepe van: ő a jelöltek jelöltje, a leginkább hozzáértő ember, a legjobb fej, a húzónév, az arc, akivel kampányolnak és akivel érdemes kampányolni. És emlékezzünk csak, négy évvel ezelőtt éppen az a Horváth Anna volt a listavezető Kolozsváron, aki most az egyházakkal „jelöltetné ki” a potenciális magyar tanácsosok legkiválóbbikát. (FRISSÍTÉS: Rosszul tudtam, Horváth Anna nem listavezető volt 2012-ben, hanem a lista negyedik helyén szerepelt – F. S.)

Milyen haszna származik abból a – világi értelemben vett – közösségnek, hogy a listavezetőt – akinek a legnagyobb az esélye bejutni a városi önkormányzati testületbe –, nem a közképviselet minőségének optimalizációjával, hanem az isteni szeretet feltétel nélküli hirdetésével foglalkozó egyházak nevezzék ki? Sarkítva persze, de feltehető a kérdés: hogyan képviselhetné maximálisan a helyi magyar közösséget – és nem mellesleg a pártot – egy olyan tanácstag, aki jelölőinek, az egyházaknak tartozik felelősséggel és elszámolással?

És végül van egy harmadik lehetőség is: nem nyilvános egyeztetések és alkuk után az egyházak éppen azt a személyt jelölik a lista élére, akit az RMDSZ amúgy is szívesen látna ott.

De ezt az egyszerű, pragmatikus és aljas húzást nem nézzük ki az RMDSZ-ből.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/12893
Most szavazta meg a szenátus, hogy feloldják az 1938-89 közötti döntések titkosságát.
Szerző szerint azáltal, hogy meg akarják fúrni Laura Codruța Kövesi jelölését az európai ügyészi székbe, az ország vezetői tulajdonképpen Románia érdekei ellen cselekszenek.
Több mint félszáz egykori politikai fogoly holtteste vár a végtisztességre.
Hiába nyert decemberben Román Kupát a kanadai Don MacAdam, alig két hónap után kirúgták.
A székely foci körül terjengő etnikai botrányfelhő értelmezése, (helyi) román szemszögből. Jó is, nem is.
A Világörökség számos helyszínét adó gazdag kultúra, gyönyörű tengerpart, kiváló ételek – így jellemzik Vietnámot „túravezetőink”, a kolozsvári Bíró Sára, Sánta Levente és Toró Tamás. Útibeszámolónk második részében az ország északi, középső és déli részén kalandozunk.
A székelyudvarhelyi Berecz Edgárt mostanság a lovas akrobatika foglalkoztatja, de volt már minden, amit csak el lehet képzelni.
A legendás rendezőegyéniség és színházalapító életének 91. évében hunyt el.
Pedig egységes, meg szuverén, meg oszthatatlan. És belső ellenségnek itt vannak a székelyek, a magyarok. De úgy látszik, ez valamiért már nem elég.
Saját, tehát friss és helyi termékeit árulja a Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem.
Nos, nem a mioritikus haza költségvetésére vonatkozó adatsorokat.
Sok mindennel vádolja a szerző az 1989 utáni román kormányokat. Például azzal is, hogy eladják a mioritikus haza szuverenitását a magyaroknak.
Botrányt csinált a kormánytöbbség, mert hat tagja is megszavazta az emelést a röhejes 84 lejről.
A PSD polgármesterei is látják, hogy csődbe viszi a településeket. Az RMDSZ-esek közül eddig egyedül Kereskényi bírálja.