„Az EU tétlenségét látva a lenácizástól és a politikai inkorrektség bélyegétől tartó országok ahelyett, hogy megpróbáltak volna tenni valamit a bevándorlóáradat megfékezése, vagy legalább rendezett mederbe terelése érdekében, egyszerűen továbbtolták őket a szomszédokra. (Nota bene: a magyar kerítés is jórészt ezt szolgálja. Mint ahogy az osztrák és a szlovén is ezt fogja szolgálni).

Most, hogy már Németországban is egyre nagyobb tömeget képeznek a magukat regisztrálni nem engedő, de ellátást és pénzt követelő bevándorlók, a német illetékesek is azt hangoztatják: a befogadóképesség nem végtelen, a gazdasági migránsoknak haza kell térniük, és persze a továbbiakban azok a menekültek sem számíthatnak az eddigi nagylelkű ellátásra, akiknek a menekültstátusát elismerik.

Amikor már ég a ház, végre öszszeültek tanácskozni az uniós és az unión kívüli európai illetékesek, de az elfogadott intézkedéscsomag igen vérszegény – betartatására kevés az eszköz. Márpedig határozott közös fellépés nélkül, amely a görög határőrizet közös erőfeszítéssel történő megszilárdítására, és a migránsáradat Európán kívül tartására irányul, nemigen lesz esély a sikerre.

Ráadásul a játszmában jelenleg Törökország áll nyerésre, amely komoly zsarolási potenciált szerzett az EU-csatlakozás érdekében azáltal, hogy bármikor ráengedheti Európára az ott menedéket talált két és fél millió szíriai bevándorlót. A feladat tehát iszonyatosan nehéz, és közben az emberiesség szempontjairól sem szabad megfeledkezni, de határozott fellépéssel talán leküzdhető a probléma.

Amíg azonban az európai „elit” polkorrektvallás-hívő része azon erőlködik, miként tudja szómágiával kiforgatni a valóságot, nehogy kiderüljön a tehetetlensége – illetve az, hogy a tények továbbra is következetesen lefejtik magukról az ideológia kényszerzubbonyát –, sok előrelépés nem várható.”