Európa lángjai

Európa gyújtogat. Most ilyenje van. És közben egy, a jogaiban ezerszer és ezerszázszor megalázott és megtiport nemzeti közösség csendben, méltóságteljesen gyertyáért, száraz fenyőágért, nyírfavesszőért nyúl.
Hirdetés
„A székelyek tehát erőt mutatnak. Ugyan már két és fél évtizede gyűjtik ezt az erőt, de mindvégig békés eszközökhöz nyúltak igazukért, jussukért, az önrendelkezésükért. Összeteheti a két kezét valamennyi, a többséghez tartozó román, hogy még huszonöt évvel Ceausescu megbuktatása után is szépen, bár egyre változatosabb eszközökkel kéri a székelység: saját életéről, jövőjéről ne Bukarestben döntsenek mindenféle jelenkori fanarióták, hanem helyben, a székely bércek alatt szülessenek a sorsformáló határozatok.
 
Összetehetik a kezüket és imádkozhatnak. Hogy mindig szorult a székelybe a büszkeség, a konok akarat mellé emberség is. Mert a székely nem gumiabroncsot éget, nem román megyékből érkezett autókat gyújtogat, nem a hagymakupolás templomok mellett csiholja a szikrát… 
 
Nem. 
 
A székely most tűzfalat emel, és egyúttal megmutatja a határait. A földrajzi mezsgyéit anyaföldjének. Korlátait tűrőképességének. 
 
A székely tűzfal még nem hozza el október 25-én automatikusan az autonómiát, de közelebb hozhatja azt. Románhoz, magyarhoz egyaránt. Mert ha valóban látványos lesz a megmozdulás, ha valóban tízezrek vesznek részt benne, akár jelképesen a bolygó minden pontján, az valóban erőt sugároz majd.
 
A béke erejét fejezi majd ki. Mert így tapasztalhatják meg az autonómiát a leginkább elutasító székelyföldi románok főleg, hogy a székelyek csak békés eszközökkel képzelik el nem csak önrendelkezésük kivívását és megteremtését, hanem annak működtetését is.”
Hirdetés