Meghalt egy 28 éves rendőr, szolgálatteljesítés közben. Azért halt meg, mert motorbiciklin kísérnie kellett Gabriel Oprea belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes konvoját, este, esőben, egy olyan bukaresti utcán, ahol agyatlan és felelőtlen leszarom-emberek (a gázszolgáltató társaságtól) ástak egy két méter mély gödröt az úttest kellős közepén és nem kerítették körül biztonságosan.

Gabriel Oprea a vécére is hivatalos konvojjal megy,

mondják névtelenül nyilatkozó bennfentesek. Nem vállalják nevüket, érthető, mivel ha kiderülne a személyazonosságuk, rövid időn belül mehetnek zabot hegyezni valami eldugott vidékre. Oprea nem gatyázik.

Nem tudjuk, Oprea hová tartott a hivatalos konvoj kíséretében. Nem tudjuk, mivel a rendőrség ködösít, nem árulja el a részleteket, csak azon az istenverte rendőrhivatali fanyelven kommunikál. Amit akar. A rendőrség általában nem teregeti ki a szennyesét, foggal-körömmel védi képviselőit, akkor is, ha sárosak. Nem tudjuk, milyen életbe vágóan fontos ügyben száguldott Oprea konvoja – állítólag 100 km/h-nál is nagyobb sebességgel, mert senki nem akarja elmondani. Nem meri elmondani.

Azt viszont tudjuk, hogy a törvény értelmében csak az államelnök, a miniszterelnök és a parlament házelnökei kaphatnak hivatalos konvojt. Miniszterek csak rendkívüli esetben. Oprea állítólag vendéglőből tartott hazafelé. Rendkívüli eset.

Csakhogy Oprea katonatiszt.

Egy rettenetesen felkapaszkodott katonatiszt, tábornok. Az ilyen alakok pedig hajlamosak arra, hogy betegesen rákattanjanak a merev, katonás szabályokra, amelyek betartását pszichopata ragaszkodással kikényszerítik beosztottjaiktól.

Hajlamosak arra, hogy kis államot az államban, kis kormányt a kormányban, kis rendőrséget a rendőrségben alakítsanak ki maguk köré, abban pedig teljhatalmat gyakoroljanak, magasról leszarva minden szabályt, törvényt, normát.

Opreára normális ember a kutyáját sem bízná rá,

nemhogy egy ország belügyeit. Nézzük csak meg a figurát a tévében, hogyan beszél, mit mond, azaz nem mond, azt a merev, csikorgó, izzadó maszkot, ami mögé elrejti mérhetetlen ürességét, sekélyességét, semmitmondó nullaságát. Nincs mit szépíteni, nem egy bizalomgerjesztő ember, mert a szem a lélek tükre. Nézzük csak meg, hogy az elmúlt évek során ez a sötét jelenség hogyan kapaszkodott egyre feljebb a kormányzati ranglétrán, hogyan cibálta fel maga után a szintén üres és semmilyen paravánpártját, amely hozzá hasonló alakokból áll, és amely furcsa vonzereje miatt folyamatosan igazol át képviselőket és szenátorokat a többi alakulatból. 

Gabriel Oprea pedig hallgat.

Eltűnt a nyilvánosságból, mióta a rendőr kedden este meghalt. És hallgat a rendőrség is, mert a betyárbecsület vagy a félelem nem engedi, hogy nyíltan beszéljen. Victor Ponta miniszterelnök nem hallgat, de ő sem beszél, csak szokása szerint fecseg, amikor azt mondja a rendőr halála kapcsán, hogy nem kell ebből ügyet csinálni, 

az országban rengeteg gödör van az utakon.

Nem mellékesen néhány órával azután, hogy bejelenti: a költségvetés-kiegészítés során az utak karbantartásáért és építéséért felelős szállításügyi minisztérium 1,6 milliárd lejjel kevesebből gazdálkodhat.

Az 1990-es bányászjárás ügyében 25 év után kezdik piszkálni a főkolompos Ion Iliescut. Huszonhat évvel az 1989-es forradalom után lezárják az akkori szörnyűségek (több mint ezer halott, több mint háromezer sebesült, nota bene) vizsgálatát. Victor Ponta a egyetlen hivatalban levő miniszterelnök, aki ellen bűnvádi eljárás folyik. Gabriel Oprea, mint egy afrikai diktátor, vagy egy szovjet párttitkár, konvojjal járkál a vécére is. Hogy egy országot húzzon le rajta.