„A három székely megye »üldözött« románságának képviselői, főpapjaikkal együtt, a kivilágítás napján fórumot tartanak Marosvásárhelyen, a polgármester magyar tanácsadója által igazgatott intézmény dísztermében. A kormánymegbízott védnöksége alatt zajló rendezvény a Maros megyei románokat ért – feltételezhetően a magyarok által elkövetett – diszkriminációt szándékszik feltérképezni és határozatban elítélni. Ezt a dokumentumot elküldik az államfőnek, a kormányfőnek és a nemzetközi szervezeteknek. És ezek után még mondja valaki, hogy nem tanulnak tőlünk. A magyar politikai alakulatok és a Székely Nemzeti Tanács is ezt az utat járja. Nem sok sikerrel.

Ezt a sikertelenséget róják fel Izsák Balázséknak egykori harcostársaik. Székely Önrendelkezési Tanács néven újabb szervezet jött létre, amely jobbról előzi az SZNT-seket. Szerintük Izsákék sárba tiporták a kilenc évvel ezelőtt Ditróban tartott székely nemzetgyűlés határozatait. Eltávolodtak a székely társadalom szokásrendjén és belső törvénykezésén alapuló önrendelkezési törekvésektől. Nagy szavak, de van bennük némi igazság. Pontosabban az, hogy Izsák nem tudta beváltani hangzatos fenyegetőzéseit. Legutóbbi csúfos bukása a március elejei félresikerült székely szabadság napi rendezvény volt. Ezeken a hasábokon már akkor megjósoltuk, hogy a feltüzelt vágyakat beadványborogatásokkal nem lehet csillapítani.

Még az sem bizonyul életképes megoldásnak, hogy a szervezet szekerét áthúzta Tőkésék udvarába, kizárólagos paktumot kötve velük, önhatalmúan. Végleg beállt a többi magyar pártot szapulók sorába. Pedig nélkülük cselekvésképtelen. Már a székelyek nagy menetelésén is bebizonyosodott, hogy az RMDSZ-es polgármesterek támogatása nélkül kudarcra van ítélve minden kezdeményezés. Például a mostani, a Székelyföldet körberajzoló őrtüzes kivilágítás sem jönne létre e támogatás nélkül. Főleg itt, Marosszéken nem, ahol az SZNT elvesztette legjobb vezéreit. Ezért kell megbecsülni mindenkit, aki megmaradásunk őrtüzeit védi az ellenszéltől.”