Az ’56-os forradalom ’89-ben ért a krisztusi korba

Az RMDSZ és a Kolozsvár Társaság szokásos ’56-os megemlékezése a sétatéri forradalmi emlékműnél – annál a bizonyos kapunál – eleinte ugyanazt a benyomást kelti, mint az erdélyi emlékezetkultúra bármelyik, kissé szomorkás, kissé patetikus rendezvénye (az ünnepélyesség érzetét némiképp rombolja, hogy a hangosítás és a technika ördöge csatája az utóbbi kiütéses győzelmével ér véget).

Visky András költő, dramaturg, a Kolozsvár Társaság alelnöke azonban olyan beszéddel nyit, amelyre sokan felkapják a fejüket. Visky szerint az ’56-os forradalomban a szabadság az emberiesség leglényegeként jelent meg, értelmezésében a szabadság és a szolidaritás szorosan összekapcsolódó fogalmak. Beszél arról az Európáról, amelyet a „mi ötvenhatunk”, azaz ’89 után annyit emlegettünk, és amelyben mostanság a bezárkózás, a segítségre szorulóknak való hátat fordítás jelei mutatkoznak. Visky ünnepi beszéde kétségkívül „áthallásos”, párhuzamaiban nem nehéz megtalálni a menekültválság kihívásaira való utalásokat, a szolidaritás és a „demokratikus köztársaság” értékei melletti kiállást.

Csoma Botond, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke mintha csak erre reagálna – még ha nem is állt ez szándékában –, amikor arról beszél, hogy sokan megpróbálják a mai aktuálpolitikai kérdések, a jobb- vagy baloldali nézetek mentén interpretálni ’56-ot, és ez nem jó, mert a forradalom többféle, egymástól eltérő értelmezésre is lehetőséget ad.

Mile Lajos főkonzul értelmezése az, hogy ’56 a patriotizmus és a közösségi érzület megnyilatkozása volt. Mert bár a kockázatvállalás személyes, egyéni döntés kérdése, a sok egyéni döntés észrevétlenül összeállt egy közösségi akarattá. És az a közösség, amely a szabadság kivívásának legfőbb kerete lehet, nem más, mint – az internacionalista, globalista elképzelések ellenére – a nemzet.

Dávid Gyula irodalomtörténész, ’56-os politikai elítélt az, aki – Kolozsváron talán nem elhanyagolható módon – behozza a kisebbségi lét szempontjait is az ünnepi (beszéd)térbe. 1956 példájából, az azt követő magyarellenes megtorlásokból is kiindulva a „turáni átoknak” nevezett megosztottság veszélyeire hívja fel a figyelmet.

Szerencsére a Himnusz, amellyel zárjuk a rendezvényt, még közös.

(Szöveg: Papp Attila Zsolt; fotó forrása: a Kolozs megyei RMDSZ Facebook-oldala)