„Méltatlanul alacsony érdeklődés mellett került sor a hét végén a Kovászna megyei tanácsnál a Regionális nyelvek és nyelvi jogok Európában: gyakorlat és elvárások című konferenciára. Hogy a románok vezette intézmények képviselői nem jelentek meg, azon senki sem csodálkozott, bár azon el lehetne gondolkodni, hogy elég-e ilyen esetben egy »normális«, e-mailben elküldött meghívó. (…)
Ez alkalommal azonban még mi sem hallgattuk, magyar tisztségviselőt nagyítóval is alig lehetett találni. Úgy látszik, hogy noha az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt által kidolgozott autonómia-statútum leginkább a dél-tiroliból ihletődött, nem kell nekünk elmagyaráznia egy bolzanoi kutatónak, milyen nehézségekbe ütköztek a statútum életbe ültetése során, és melyek azok a tételek, amiket a mai napig nem sikerült alkalmazni. Hol állunk mi attól, mondhatnánk, de nem voltunk kíváncsiak arra sem, hogy miként lehet szinte pénz nélkül jelentős eredményeket elérni a nyelvi jogok terén, mint azt a Délvidéken tették, és hogyan lehet szembemenni a központi akarattal, ahogyan az Katalóniában történik. Sem a polgármestereket, sem a tanácsosokat, sem a civil szervezetek képviselőit nem érdekelték a rangos előadók tapasztalatai.
Nem alaptalanul született a vicc: a székely ember mindenhez »es« ért. Az eredmény látszik es.”