„Vannak, akik azt példázzák, hogy a hajdani nagy népvándorlás idején az Európába bevándorolt népek nem a legcivilizáltabb módon haladtak át az útjukba eső országokon: raboltak, pusztítottak, vérengzések is voltak, ezek a népek is a jobb megélhetés miatt vándoroltak, és köztük voltak a mi magyar őseink is. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni azt, hogy a nagy népvándorlások idején volt egy feltétele a megmaradásnak. Csak azok a vándorló népek maradtak meg a történelem viharában és tudtak letelepedni, országot alapítani, amelyek elhagyták pogány hitüket, és felvették a kereszténységet. Azok a nomád népek, amelyek megtartották pogány vallásukat, elpusztultak.

Természetesen más a helyzet a jelenlegi népvándorlással. A délről érkező, többnyire iszlám vallást gyakorló bevándorlók nem ritkán lakott területekre érkeznek, hanem évezredes keresztény kultúrát felhalmozott országokba. A keresztény és az iszlám közösségek sohasem fognak békességben megélni egymás mellett. A keresztény vallás a hit-remény-szeretetre épül, az iszlám viszont a saját vallását mindenek felé emeli, és aki azt nem ismeri el, azt képes bármilyen módon elpusztítani.

Ilyen alapon próbáljuk meg elképzelni, mi vár Európára, ha ott erős iszlám közösségek fognak kialakulni.”