„Az egyiket Katalóniában tartották a hétvégén, a másikat Felső-Ausztriában. Egyik sincs oly közel hozzánk, egyik sem befolyásolja döntően és azonnal Európa jövőjét, mégis, mindkét voksolásra érdemes odafigyelnünk.
Miközben Barcelona utcáin ünnepeltek a régió függetlenségét támogatók, hiszen a voksoláson az elszakadást támogató pártok szerezték meg a többséget, a spanyol kormány a homokba dugta fejét. A katalán törekvések kudarcát akarván demonstrálni, Madrid a legkülönfélébb kommunikációs bukfenceket vetette be – ismerjük ezeket, hisz Bukarest számtalan alkalommal alkalmazta már ellenünk e trükköket: kéréseink bagatellizálását, a magyar közösség megosztását stb. Mindez azonban vélhetően csak taktikázás, a kormányoldal tárgyalási pozícióinak erősítését szolgálja, az ugyanis egyértelművé vált, hogy valamit kezdeniük kell a katalán kérésekkel.
Az pedig újfent bebizonyosodott: minél inkább korlátozni akarják egy közösség jogait, minél inkább központosítanak, annál erősebb az ellenállás – ne feledjük, a katalán függetlenségi törekvéseknek a gazdasági válság mellett az adott lendületet, hogy a spanyol kormány elkezdte megnyirbálni az autonóm régió hatásköreit, központosításra törekedett. Erre a jelenségre egyébként Bukarestnek is érdemes volna odafigyelnie – de mi is tanulhatnánk belőle, azt például, hogy a központi kormányzat önszántából ritkán ad jogokat, azokat közös elszántsággal ki kell vívni.”