// 2026. október 23., péntek // Köztársaság kikiált., Gyöngyi
Bakk Miklós Bakk Miklós

Egy profiler idézeteihez – Bakk Miklós válasza Kelemen Attila Árminnak

// HIRDETÉS

Kedves Attila, én sem akarlak megbántani, ezért szövegedet kreatív intellektuális kísérletként kezelem, mely arra irányul, hogy idézetekkel ellenpontozd mondanivalómat. Ez jó technika, valóban, bármikor alkalmazható.

(Külön)Vélemény

Szerző: Bakk Miklós
2015. szeptember 16., 18:44

Csak mellékesen jelzem, egyetlen idézet van az írásomban (pontosabban kettő: egyetlen szerző egyetlen szövegéből), a többi hivatkozás, parafrázis, terminusok kölcsönzése csupán.

 

Próbálom megragadni berzenkedésed okát, és előbb azokra válaszolni. Tételszerűen két kérdés emelkedik ki szövegedből: 1) a szeretetparancs és felelősség kérdése; 2) iszlamofóbia.

 

Az elsőre vonatkozóan egyszerűen azt a klasszikus tételt hoztam fel, amelynek némi közismertsége is van: az érzületi etika és a felelősség-etika közötti különbséget, és azt mondtam el, hogy  

az egyszerű polgárnak megvan a lehetősége, hogy az érzületi etika alapján cselekedjen, a politikusnak nincs.  

Még egyszerűbben: a polgárnak lehet csak Krisztus a tanácsadója, a politikusnak azonban, Krisztus mellett, kötelezően vannak más tanácsadói is. Ő dönt egy helyzetben, kit miben és mennyire hallgat meg. (Bocsánat, de ennél jobban leegyszerűsíteni – „lebutítani” – nem tudom e kérdést.) 

 

Persze, a politikus „játszhatja” (és játssza is), hogy csak a krisztusi szeretetelvre hallgat, de előbb-utóbb szembesül azzal, hogy nem teheti ezt maradéktalanul. Angela Merkel először „minden menekültet” be akart fogadni, aztán csak a szíreket, eljutván végül a kiutasítás, illetve a „befogadási szerződés” gondolatáig (nem hozhatnak létre „párhuzamus társadalmakat” stb.). Írásom ennyi volt, ezt a közismert tételt akarta bemutatni a rendkívüli helyzet élesen exponáló hatalmát kihasználva, és csúsztatásnak gondolom azt, amikor ezt úgy értelmezed, hogy – szerintem, nyilván – „a szeretetparancs mindaddig logikus, míg: nem vagy politológus / jogász / politikus, mert onnan kezdődik a felelősség”. 

Egy dolgot elfogadok a lehetséges bírálatok közül, 

de ezt te nem írtad le, holott talán itt a kérdés lényege ma: valóban van némi zavar abban, amikor közismert véleményvezér értelmiségiek írnak a szeretetfeltétlenségről és a felelősségről. A modern mediatizált demokráciában ugyanis kijelentéseik politikailag azonnal kapitalizálhatóak, még ha ők nem politikai tisztségek viselői is. Ez az a „hely”, ahol a szeretetfeltétlenség könnyen univerzális politikai elvvé alakul. Itt az árnyalatok lényegesek, ugyanis a szeretetfeltétlenség nem azonos a „mindenkit befogadni”, „mindenkit beengedni” elvével. A szeretetfeltétlenség az, amit Nágó Zsuzsa követett akkor, amikor elment a menekülttáborokba: ott segített. A „menekültpolitika” azonban ennél már több, és nem alapozható univerzális befogadáselvre (Tismăneanut illető kritikai megjegyzéseim ezzel kapcsolatosak). 

Ami „iszlamofóbiámat” illeti: az nem létezik. 

Kultúrákról, vallásokról, ideológiákról lehet „jó” vagy „rossz” véleményünk, de ha emögött felépített érvrendszer van, akkor érdemes azzal vitatkozni, és nem fóbiakérdéssé redukálni a problémát. Hogy az iszlám politikai elv-e, politikai kultúra-e vagy csupán „vallás”, amely simán behelyezhető az európai vallási pluralizmusba – nos ez komoly történeti, filozófiai vita tárgya, komoly művek állnak az egyes pozíciók mögött. Én személyesen úgy hiszem, nem egyeztethető össze az európai politikai kultúrával és civilizációs eszmével, de nem tudom a tutit: nem tudom azt, hogy a befogadás milyen mértéke, szintje stb. eredményezi azt, hogy az európai civilizáció elveszítse meghatározó értékeit. De ebben a kérdésben csak vízióink és kedvenc szerzőink lehetnek, Attila – neked is, nekem is. 

Végül a saját berzenkedésemről.  

Ilyesmiket írsz: „Nem könnyű a magyar ugaron felső-közép osztálybeli kereszténynek lenni! És ezt nem azért mondom, mert szeretek gúnyolódni (persze szeretek), hanem azért, mert olyan helyzetet vállaltál fel, amiben meg kell magyarázz magadnak és olvasóidnak valamit, amit nem lehet perspektívaváltási trükk nélkül megmagyarázni.” Nos, ez az a pillanat, amikor én, a nemvallásos (aki a kereszténységen ebben a vitaösszefüggésben védendő civilizációt ért), és aki sose gondolta magát a „magyar ugaron”, egy skatulyában találom magam, elzárva érveitől. Amikor a vitapartner a kritikai érvelő helyett az ideológiai profiler szerepét veszi fel – nos, az a lehető legrosszabb dialógushelyzet.  

Talán mégis a dologról magáról kellene beszélnünk. 

Arról, hogy amiről beszélünk, az lényegében egyszerű és világos kérdés: az állam rendet teremt és tart fenn, a polgárok pedig keresztények és segítenek a bajba jutottakon, és hogy e kettőből – bizony – feszültségek adódnak a rendkívüli helyzetekben. Meg hogy kerítés van, és hogy az akkor mi: az államiság eszköze vagy ideológiai kiáltvány? De erről keveset beszélsz, és én inkább a „leleplezés szándékát” érzem ki a szövegedből: megmutatni, hogyan akarja ez a fickó eladni a rossz orbánista terméket. A politika a modern kor egyik nagy szenvedélye (nem idézet, csak közhely!), nem lehet „csak úgy szólni”, hogy ne legyen valaki „mellett” vagy „ellen”. De azért mégis lehetne – az egymással szemben álló értelmezési keretek ellenére is – a „dolgokról magukról” vitatkozni... 

Fotó: Máthé Zoltán/MTI

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Amikor az „objektivitás” mögött nem csak szubjektivitás, hanem ferdítés is van
Főtér

Amikor az „objektivitás” mögött nem csak szubjektivitás, hanem ferdítés is van

Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.

Katonai toborzás Romániában: 45 éves korig várják a jelentkezőket
Krónika

Katonai toborzás Romániában: 45 éves korig várják a jelentkezőket

Országszerte 2172 hivatásos katonai állást hirdetett meg a román védelmi minisztérium. A hétfőn kezdődött toborzási kampányban 18 és 45 év közötti jelentkezőket várnak, akiknek legalább tíz osztály elvégzéséről szóló bizonyítványuk van.

Klaus Iohannishoz képest Nicușor Dan és élettársa valósággal ül a közpénzen
Főtér

Klaus Iohannishoz képest Nicușor Dan és élettársa valósággal ül a közpénzen

Továbbá: jaj, nektek, állattenyésztők, jön a vega népmozgalom, Gigi Becali megadta a hangot. És halleluja, a liberálisok megszavazták a Niculescu-kormányt, persze, nem jó kedvükben.

Bizalmat kapott a Niculescu-kormány
Székelyhon

Bizalmat kapott a Niculescu-kormány

Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.

Elrettentő példaként emlegette Romániát Magyar Péter
Krónika

Elrettentő példaként emlegette Romániát Magyar Péter

Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.

Megköszönte Tánczos Barna, hogy miniszterelnök-helyettesként, pénzügyminiszterként és ügyvivő tárcavezetőként is dolgozhatott
Székelyhon

Megköszönte Tánczos Barna, hogy miniszterelnök-helyettesként, pénzügyminiszterként és ügyvivő tárcavezetőként is dolgozhatott

Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS