„A szülőkkel elhitették, hogy gyermekük képességekre épített oktatásban részesül, a pedagógusokkal, hogy jobb anyagi és erkölcsi megbecsülésben lesz részük, Európával, hogy az ország felzárkózik az uniós követelményekhez és eredményekhez. Új tantervekről és tankönyvekről beszéltek, a jelenleginél szellősebb programokat ígértek, versenyképes szakoktatást, ami biztos út a munkahelyek felé, és sok minden egyebet, ami hozzásegíti a hazai oktatást, hogy megálljon a lejtőn, netán felfelé íveljen.
De csoda nem történt, a lejtő egyre meredekebb. Tavaly ábécéskönyv nélkül kezdtek a magyar elsősök, idén sem lesz matematikakönyvük, a másodikos tankönyvcsomag is hiányos, a harmadikosok régi könyvekből tanulnak új tantervek szerint, a tanárok még mindig perelnek a 2008-ban törvény által meghatározott fizetésemelésért, az országban nyolcszáz iskola nyitja meg a tanévet felkészületlenül, ivóvíz hiánya miatt soknak idén sem lesz működési engedélye. Mindezek mellett továbbra sincs, amit dicsekedni a nyolcadikosok és az érettségizők eredményeivel, a vizsgázó pedagógusok teljesítményével, hisz tömegesen ülnek be a padokba gyenge osztályzatú tanulók és lépnek katedrára bukdácsoló tanárok.
Ma mégis becsengetnek, akkor is, ha említett okokból hamisan, reménytelenül szól az iskolacsengő. Csak reménykedni lehet, hogy jövő ilyenkor nem lesz ennyire borúlátó a hangulat tanévkezdéskor.”