„Persze a kisebbségi lét szempontjából a jelenkori viszonyokat nehezen lehet összehasonlítani a Ceausescu-diktatúra idején uralkodó állapotokkal, azonban sajnálatos módon számos esetben ma is tetten érhetők az asszimilációs törekvések. A helyzet érzékeltetéséhez jöjjenek a példák! A múlt század nyolcvanas éveiben, amikor Romániában valósággal tombolt a kisebbségellenes rezsim, nyomtatásban tilos volt magyarul – vagy más kisebbségek nyelvén – leírni a települések nevét, és a kommunista titkosszolgálat, a Securitate megtorlásában részesült, aki március 15-én nyilvános helyen kokárdát mert tűzni a mellére.
Sokan az anyaországból, ismerősök, barátok segítségével próbáltak magyar könyveket, folyóiratokat becsempészni Romániába, az esetek többségében sikertelenül. Még kisdiák koromban magyarországi rokonok akartak kedveskedni nekem egy, az 1848–49-es magyar szabadságharcról szóló könyvvel, a román vámtisztviselő azonban kíméletlenül elkobozta a kötetet. – Örüljenek, hogy nem tartóztatjuk le magukat tiltott propaganda terjesztéséért! – érkezett a hatósági válasz a magyarázatot kérő értetlenkedésre.
Naivság lenne azt hinni, hogy ilyesmi manapság nem fordulhat elő. Négy évvel ezelőtt egy székelyföldi könyvárustól azzal az indoklással kobozták el a román ügyészség és a rendőrség munkatársai az Egri csillagokat, egy népmeséket tartalmazó könyv rovásírásos példányát, valamint néhány rovásírás-tankönyvet, hogy nacionalista uszításra alkalmasak. Közismert, hogy a román hatóságok valóságos hadjáratot folytatnak a székely és a magyar zászló ellen. (…)
Bukarest sok esetben ott is revizionista, irredenta, az egységes román nemzetállamot fenyegető törekvéseket lát, ahol nem többről van szó, mint a nemzeti, regionális identitás kifejezésének igényéről. Miközben vitára bocsátani sem hajlandók a területi önrendelkezés ügyét, a mindenkori román kormányok és politikusok sok esetben a minimális nagyvonalúságra, európai szemléletre sem képesek. Számtalanszor bírálják Budapestet amiatt is, hogy nem biztosítja alanyi jogon a magyarországi románok parlamenti képviseletét, arról azonban tudomást sem vesznek, hogy a gyulai román iskolában például csak a román trikolór van kifüggesztve. Bogdan Aurescu, a román diplomácia vezetője a napokban arról biztosította a határon túli román közösségek vezetőit, hogy a tárca felelősséget visel jólétükért, etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk ápolásáért. Nos, Románia számára az sem lehet közömbös, hogy a területén élő nemzeti kisebbségek otthon érzik-e magukat.”