„A népirtással kapcsolatosan megkérdőjelezhető, hogy mindazért, ami abban az időszakban történt, csupán a Ceauşescu-házaspár volt-e a felelős. Megoldódott-e a probléma azzal, hogy őket úgy végezték ki, hogy lehetőségük sem volt a védekezésre? Ma egy bírósági per évekig is elhúzódik, ameddig az utolsó tanút is kihallgatják, a Ceauşescu-per viszont rövid idő alatt, tanúk meghallgatása nélkül folyt le. Rajtuk kívül nem igazán ítéltek el senkit. Ha viszont valóban csak ők ketten felelősek mindenért, akkor meglehet a véleménye a kívülállónak arról a jóval több mint húszmillióról, akikkel két ember évtizedeken át megtehette azt, amit megtett.
Ha nem ketten tették, miért nem derült ki máig sem, hogy kik voltak a társaik? Számtalan embert befeketítettek azzal, hogy nyilvánosságra hozták a szekuritátéval való együttműködésüket igazoló aktákat, de nem került nyilvánosságra egyetlen olyan akta sem, ami azt bizonyítaná, hogy kinek jelentettek ezek a »besúgók«, kik fizették őket. Senki nem akarja visszasírni a Ceauşescu-korszakot, de azt sem lehet elfogadni, hogy Ceauşescu emberei, akik a népirtást valóban elvégezték, még mindig ott ülnek a parlamentben, kezükben van a gazdaság, azaz még mindig irányítanak.
Németországban a második világháború után Hitlernek nagyon sok emberét ítélték el, ez meglátszott a későbbieken, és rövid idő alatt sikerült a németeknek oda fejlődniük, hogy nincs nemzeti, vallási vagy egyéb fajta gyűlölet náluk. A Ceauşescu-korszak visszasírását nem megtiltani kell, hanem egy jobb korszakot kell teremteni.”