„Nem újabb, az avítt szólamokat nagyobb fordulatszámon ismét lejátszó magyar politikai alakulatokra van szükségünk, hanem a jelenlegieknek a sportszerű, az erdélyi magyarság érdekérvényesítési képességét nem csökkentő vetélkedésére, és főként párbeszédére, kulturált, előrevezető vitájára, és amennyiben lehet, az együttműködésükre.
A DEP megalakulási törekvésének kapcsán elhangzott néhány mély sóhaj is. A regionális pártoktól túl sokat remélők azon búslakodnak, hogy noha az elmúlt években jelentősebb hangsúlyt kaptak Erdélyben a régió történelmi, kulturális hagyományaira, a nemzeti sokszínűségre alapozó többségi mozgalmak, amelyek szakítani kívánnak Bukaresttel, noha megérett az idő egy etnikailag vegyes erdélyi regionalista párt létrehozására, a DEP-et nem román–magyar vegyes pártként képzelik el. Néhányan úgy állítják be, mintha ez az üdvözítő vegyes párt az erdélyi magyar pártok ellenérdekeltsége okán nem jöhetett még létre.
Olvasson még:
Az erdélyi magyar pártok ellenérdekeltsége ez esetben egybeesik az erdélyi magyarság ellenérdekeltségével. Tetszetős minta a szlovákiai Híd-Most etnikailag vegyes párt. Ám csak azoknak, akik felületesen vagy egyáltalán nem ismerik a felvidéki valóságot. Az asszimiláció mértékét, annak felerősödését, ami talán nem véletlenül akkor következett be, amikor gyengült a Magyar Közösség Pártja. Talán nem alaptalan az apolitikusok és politológusok által is több ízben megfogalmazott feltételezés, miszerint a vegyes párt az asszimiláció előszobája.
Két érv is szól az etnikailag vegyes párt ellen. Az egyik az, hogy az etnikai szempontból vegyes párt haszna nem elemezhető csupán a parlamenti választások szemszögéből, meg kell vizsgálni, milyen hatása lehet az önkormányzati munkában, kézpénznek vehető-e egy választási megegyezés Romániában, ahol az ilyen típusú koalíciók órák alatt bomlanak fel és változtatják meg a hatalom-ellenzék arányt.
Igaz ugyan, hogy tisztán etnikai hívószavakkal egyre nehezebb a választási kampányban mozgósítani, ám ez nem jelenti egyszersmind azt, hogy a román-magyar regionális együttműködés lehetőségének egyszerű felvillantása felvillanyozza majd a Hargita vagy Kovászna megyei eddig politikailag inaktív fiatalt.
Ráadásul a közelmútban alternatív magyar pártként fellépő MPP és EMNP által megjelenített radikálisabb nemzeti retorika az RMDSZ-t az „etnikumközi béke” primátusában gondolkodók táborának képviselőjévé változtatta. Ők nagyjából azonosak azokkal, akik magyarként az etnikailag vegyes párt lehetsége szavazótáborát képeznék.
Az etnikailag vegyes párt nem erősítené a radikális EMNP-t, viszont gyengíthetné a jelenleg egyetlen politikailag számottevő erőt képviselő RMDSZ-t.
Kontrapártokat vagy az etnikailag vegyes pártok csillagát követni ma veszélyes. Túl kevesen vagyunk a felaprózódáshoz és túl sokan az asszimiláció önként vállalásához, holmi délibábos regionalizáció csalfa vak reményében.”