„Rögtön szögezzük le, hogy esetünkben nem holmi önkényuralmi jelképekről van szó, amelyek sértenék bárki emberi méltóságát vagy bármely népcsoport nemzeti érzelmét. Olyan történelmi szimbólumokról, ártalmatlan kitűzőkről beszélünk, amelyek üzenete mélyen beivódott a magyar emlékezésbe és kultúrkörbe, mindazonáltal – valljuk be – némi nosztalgiázásra is alkalmat nyújtanak. De ennyi, és semmi több. A román közvélekedés ellenére sem Orbán Viktor, sem mindenkori kormánya egyetlen tagja nem fogalmazott meg revíziós törekvéseket az utódállamokkal szemben. Hogy a nemzetben gondolkodás, a határok fölötti nemzetegyesítés elve, a külhoni magyarok támogatása, autonómiatörekvéseik felkarolása mégis ezt erősíti meg egyesekben, lelkük rajta.
Mielőtt ott is magyar revizionizmust vizionálna, ahol nincs, a román diplomácia jobban tenné, ha magába szállna. Bukarestben az elmúlt évtizedben jóformán állampolitikai szintre emelték a Moldovával való egyesülés óhaját, amelyet Traian Băsescu volt államfővel az élen számos politikus és párt nyíltan felvállalt. A Pruton túli állam bekebelezését tucatnyi szimpóziumon, tüntetésen követelik, az ország közútjait feliratok ezrei tarkítják, miszerint „Besszarábia Románia”. Mik ezek, ha nem a román revizionizmus legékesebb bizonyítékai? Miért kutatja a román külügyminisztérium más szemében a szálkát, amikor az övében még a gerendát sem látja?”