„Emlékezetes: a szakadárok fellépésére – és Moszkva beavatkozására – az szolgáltatta az ürügyet, hogy Viktor Janukovics uralmának megdöntése után a »demokratikus«, »európai szemléletű« új ukrán törvényhozás ostoba módon visszavonta a kisebbségi nyelvek regionális használatát lehetővé tevő jogszabályt.
Ha most Kijev belátó lesz, és sikerül háttérbe szorítani a napokban Kárpátalján fegyveres konfliktust kirobbantó szélsőséges, fasisztoid erőket, akkor komoly jogköröket ad át a régióknak – nem csupán a Donbaszban, hanem Kárpátaljának és Csernyivcinek is -, ezzel is jelezve szándékát a normális rendezésre.
Ha ez megvalósulna, akkor a szakadároknak sem igazán lenne már okuk az ellenállás folytatására. Egy széles körű autonómia a teljes körű anyanyelvhasználattal és az autonóm régió működését biztosító pénzügyi források szavatolása mellett okafogyottá tenné az elszakadási törekvéseket. Persze tudjuk, a végső szót Moszkva mondja ki, Oroszországnak pedig nem feltétlenül érdeke, hogy stabilitás legyen a térségben, ezért félő: mesterségesen tovább szítja az ellenségeskedést.
Csak reménykedhetünk, hogy nem így történik. Ez ugyanis jó alkalom lenne, hogy újfent bebizonyosodjék: a széles körű autonómia jó megoldást jelent az etnikai konfliktusokra és a többség-kisebbség ellentétre.”