A Kolozsvári Vasutas blog kérdezte Dr. Péter László sportszociológust, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanárát a román futball térképének átrendeződéséről.
„[…] A korábbi támogatók mind anyagilag, mind – hogy úgy mondjam – személyesen nehéz helyzetbe kerültek. Egyrészt vagy börtönben vannak, vagy pedig kikerültek a politikai pixisből, mert a mai politikum már nem támogatja őket. Azt gondolom egyébként, hogy a hagyományos csapatok megszűnésének egyik oka, hogy Romániában gyakorlatilag most egy elitváltás zajlik. És ez látszik a csapatokon. Hiszen korábban a most teret vesztett elitcsoportok finanszírozták ezeket. Nem csak ők, de egy jó részük.
Ha hagyományokról nem is, de valamiféle identitásról beszélhetünk-e az »újgazdag« csapatok esetében?
Minden csapatnak van valamilyen azonossága, mert már a nevében is szimbolikusan megjeleníti működési helyének, a városnak vagy a településnek az identitását, esetleg a főszponzor nevét. Az igaz, hogy most jórészt klasszikus identitás nélküli csapatok dominálják statisztikailag a Liga 1-et, amelyeknek még nem volt ideje olyan típusú identitást és releváns közösségi jelentéseket létrehozni, mint amelyik már legalább száz évvel ezelőtt jelent meg vagy akár csak a második világháború után.
A KVSC vagy Dinamo, illetve Voluntari vagy Viitorul közötti lényeges különbség az, hogy az előbbiek identitása időben világosan kikristályosodott az alapítók kiléte, a szurkolók köre és társadalmi rétegződési rendszerben elfoglalt helye-szerepe, a focimezőben elfoglalt szimbolikus pozíciója és súlya, nemzetközi és piaci értéke tekintetében, míg az utóbbiak estében nem vagy alig.
Míg a 2000-es évek sokáig a magánklubokról szóltak, most viszont egyre több az önkormányzati tulajdonban levő klub. Mi ennek az oka?
Az önkormányzati csapatok története valóban egy teljesen más történet. Alapvetően mindig az aktuális helyi érdeket követő, helyi politikai körök biznisze. Ezt – ha őszinték vagyunk – teljes mértékben közpénzből finanszírozzák, direkt vagy indirekt módon. Hosszú távon nyilván megint bajokat fog generálni.
Ha a DNA elkezdi ezeket is rendesen vizsgálni, akkor ők is nagy bajban lesznek. Mint ahogy egy korábbi hagyományos katonacsapat – a szépreményű Marosvásárhelyi ASA, ami régen a helyi magyarok nemhivatalos csapataként futott –, a tavalyi szezonban önkormányzati pénzből működött, és éppen most éli meg ezt a problémát. Ugyanis ezek a politikai szavazatszerzés eszközei, de a tévés jogdíjak révén még profitszerzésre is alkalmasak.
Főleg kisebb városokhoz vagy akár falusi településekhez kapcsolhatóak. Egyébként a kisebb települések előretörésének egyik oka, hogy Romániában is végbement a szuburbanizáció, a nagyvárosok körül a tehetősebb emberek kiköltöztek vidékre, és az is igaz, hogy a helyi önkormányzatoknak nagyobb a mozgástere. Harmadsorban meg nyilván az van, hogy ha a hagyományos csapatok kikerülnek, akkor valakiknek a helyükbe kell kerülniük.
Ez a klubtípus főleg a Regátra jellemző, Erdélyben csupán Vásárhely és Temesvár működik közpénzből. Miért?
Véleményem szerint ott nagyobb az ilyen típusú politikai mozgástér. Mert ott jobban lehet »sunyizni«, ha ilyen nagyon csúnyákat akarunk mondani, és a népesség is fogékonyabb a foci mentén lekommunikált politikai ígérgetésekre. […]”