„Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólad – ez a színészi és politikusi szakma egyik alaptörvénye. Nyugodjanak meg színészeink és politikusaink, most nem őket fogom szidni, hanem arról szólok, mekkora nagy marha ez a Heineken, amelyik egyfolytában beszédtémává teszi vetélytársát, az Igazi Csíki Sört. (…)

Ami igazán érdekes, az a fogyasztók reakciója: az interneten máris fulmináns sebességgel terjed egy kép, amelyen valaki azzal tolja el maga elől a felkínált Heinekent, hogy „Köszönöm, nem, én is székely vagyok!” Magyarán, addig mind bezgette a Ciuc a Csíkit, hogy a Heineken-ellenesség a székely nemzeti identitás részévé kezd válni.

Lehet ezen nevetni, s mondani azt, hogy az igazi székely sörivók úgyis kitartanak a Ciuc mellett. Na de kérem: hány „igazi sörivó” van közöttünk? Tegyük kezünket a szívünkre: legtöbbünk azt sem tudja megállapítani, magamat is beleértve, éppen milyen sört iszik… S ha pedig így van, akkor a Heineken eladási szakemberei azt is tudhatják, nem olyan nagy dolog lecserélni a „székelyellenes”, multik által gyártott Ciuc-ot.

Merthogy mit tett értünk, székely vásárlókért a Heineken? Írta-e ki, ha nem is csupán magyarul, de legalább a román mellett, hogy csíki sör? Volt-e nemhogy jó, de bármilyen szava a székelyekhez? Nem, nem és nem.”