„S később sem álltam be azoknak a népes, abszolút többségű tömegébe, akik múlt évszázad ötvenes éveinek proletár lelkesedésével követelik, hogy: Vágjátok, akasszátok a politikusokat!
A Nagy Zsolt, majd a Székely Mikó Kollégium ügyében hozott ítélet még inkább óvatosságra késztetett: szó sincs itt igazságszolgáltatásról, inkább kiszolgáltatottságról.
Undorítónak és az emberi jogokat súlyosan sértőnek tartom a televíziós igazságszolgáltatást, ebben a műfajban már inkább a Polipot, Laura Codruţa Kövesi helyett Corrado Catani felügyelőt kedvelem. Minden jogállamban a hajnal leple alatt, titokban veszik őrizetbe a gyanúsított politikusokat, polgármestereket, bankárokat, s a sajtóban a letartóztatásról csak akkor jelennek meg az első információk, ha az ügyészség összeállította a vádiratot és megállapította, hogy alapos a bűncselekmény elkövetésének gyanúja. Az ügyész a modern igazságszolgáltatásban ugyanis nem a vád, hanem az igazság szolgája, aki a gyanúsított ellenében és a gyanúsított javára szóló bizonyítékokat is gyűjti és mérlegel.
Fölöttébb gyanús volt az, ahogyan a csíkszeredai polgármester, Ráduly Róbert Kálmán lejáratásán dolgoztak a téves tévés igazságszolgáltatás forgatókönyvírói. Mégsem szúrt szemet szinte senkinek, s a sajtó, az erdélyi magyar sajtó is statisztának állt a nagy színjátékba. Elég volt valahol felvetni, hogy a polgármester több ezer euró csúszópénzt fogadhatott el egy parkolási cégtől, s máris tele volt a világháló, az ősközösségi média a verdiktummal: a gazembernek fizetett a parkolási cég, hogy kifoszthassa a szegény autósokat.
Közismerten a legutáltabbak közé éppen a parkolóőrök tartoznak, ugyanakkora elfogadási indexel, mint a jegyellenőrök. A tömeg felhergelésére, a polgármester elleni ellenszenv felkorbácsolására így kíválóan alkalmas volt ez az ismeretlen eredetű, ám első perctől kezdve bűzlő szivárogtatás. Amelyről másnap kiderült, hogy álhír, nincs a vádiratban több ezer eurós csúszópénzről említés sem, csupán egy háromszáz lejes üzemanyag pénztári jegyről, ennyit pufogtatott el a Hivatal személygépkocsijával Ráduly Róbert Kálmán magáncélú utazása során.
Valaha a jó újságíró a maga hibájából tanult, a kiváló sajtós a máséból, de a mi szakmánkra ma már nem mondható el, ami a papi hivatásra. Úgy tűnik, a hazai sajtós nemhogy nem műveli magát holtig, de saját vétségét is villámgyorsan hajlamos megismételni. S ez a vétség a kritikai gondolkodás hiánya. A mindent benyalás és kiokádás képessége.”