Erről jut eszembe

Miközben a képességfelmérő és az érettségi vizsgák környékét mindenféle módon megpróbálják hermetikusan elzárni a befolyásoló tényezőktől, nehogy pár tizeddel, századdal meghamisítsák valakik vizsgaeredményeit, az abszolút hidegen hagyja az illetékeseket, hogy félanalfabéták a börtönben egyik napról a másikra könyvszerző tudós főkké, többkötetes szaktekintélyekké válhatnak. Amennyiben rendelkeznek bizonyos pénzösszeggel.
Hirdetés

„A témával hónapokkal ezelőtt már foglalkoztam az egyik jegyzetemben, most egy tényfeltáró cikksorozat hívta fel rá ismét a figyelmemet. Az Adevărul munkatársai járták körül az ügyet. Nem kispályás biznisz a börtönkönyv, sokan jól járnak vele. A törvényes rendelkezések szerint a »szerzők« a börtönben írt könyvük jutalmaként harminc nap kedvezményben részesülnek, ennyivel kevesebb időt kell a büntetésükből letölteniük.

Érthető, hogy a nagymenők, a milliomos elítéltek ráharaptak a csalira, írnak, mint a megszállottak. Akár tudnak írni, akár nem. A bukaresti lap szerint plagizálnak, gátlástalanul másolnak a világhálóról, noha a hűvösön állítólag nem szabad internetezni, a csalás, a törvényszegés számos más módját alkalmazzák. Ezzel senki sem törődik, hiszen az előírás csak azt kéri, hogy könyv legyen, azt senki sem vizsgálja, mi van a kötetben. Az újság egész börtönkönyvmaffiáról beszél. Részletezi is a működését. Első lépésként a rab kérvényben ismerteti írói szándékát. Egyetemi tanár ajánlását is csatolnia kell a kéréshez. Nem olcsó, de megoldható. Lásd: van az a pénz…

Aztán kiadó is kell hozzá. Akad. Lásd fennebb. Persze, jóval nagyobb összegről van szó. Az egyik »szakosodott« craiovai cég az utóbbi két évben több mint huszonöt ilyen börtönkötetet jelentetett meg. Nem akárkiknek. Rabságban sínylődő volt politikusoknak, magas rangú extisztségviselőknek, futballmilliomosoknak. Kis példányszámban természetesen, a könyveket is többnyire ők vásárolják fel, nehogy avatatlan olvasók elé kerüljenek, akik netalán fellépnének a plágium ellen. Lett már ilyesmiből botrány, noha mint tudjuk, a másolás legmagasabb szinten sem járt különösebb következményekkel.

A szerzők különben, akiknek legtöbbje azelőtt olvasónak sem mondhatta magát, a legváltozatosabb szakterületeken lépnek fel nagy felkészültségű specialistaként. Közgazdaságról, bel- és nemzetközi politikáról, mezőgazdaságról, történelemről, labdarúgásról és még ki tudja, miről szólnak ezek a kötetek. Van, aki valóságos polihisztornak bizonyul. Mint olvasom, Gigi Becali, illetve Gică Popescu négy-négy, George Copos öt kötetet jelentetett meg, mióta kijött, egyet sem, nyilván azelőtt se, hogy bevitték volna.”

Hirdetés