„A döntést nagyban befolyásolja az emigrálni készülők tájékozatlansága is: a mai kivándorlók fejében a néhány évtizeddel ezelőtti helyzet, egy merőben téves kép rajzolódik ki a befogadó Nyugatról, amelynek már semmi valóságalapja nincs. A világ kivándorlást és asszimilációt serkentő tartalékai kimerültek, látványos meggazdagodásra, felemelkedésre, előrehaladásra az újonnan bevándoroltaknak kevés az esélyük.

Mégis mennek a fiataljaink…

S míg a beolvadás mértékének a csökkentésére volna recept: a színvonalas oktatás, a többségiekhez képest bizonyos előnyök (a kedvezménytörvény, a kettős állampolgárság) révén a pozitív szociális identitástudat alakítása, esetleg a tömbbe vándorlás, a kivándorlásnak egyelőre nincs ellenszere. Noha elvándorlás elleni lépésekre sürgősen szükség van. Cselekvésre a sopánkodás helyett.

Azon is érdemes eltűnődni, hogy a modern kori népvándorlás hasonlóan terra incognitát teremt-e a Kárpátok két oldalán, mert bizonyára észrevették: Romániába senki sem akar bevándorolni, sem szír, sem koszovói albán, sem fekete-afrikai.

Ezért is érthetetlen a felfokozott bevándorlás-fóbia, amelyben az erdélyi magyarság az utóbbi napokban szenved. Milyen jó lenne, ha kivándorlás-fóbia törne hirtelen ránk! Ha felismernénk, hogy a lassan kiürülő otthonban, Erdélyben is lehet jövőt teremteni, s hogy a kelet-európai térség a közeljövőben egy kevésbé konfliktusos, civilizációk tényleges összecsapásától mentes övezetté válhat. Aki a kultúrák békés együttlétezésének a bizonyosságáról beszél, fejét a homokba dugja. A Nyugat multikulturális modellje megbukott, kiderült számukra is, amit mi a szocializmus éveiben tudtunk: az erőszakos asszimiláció kritikus számon felüli közösségek esetében megvalósíthatatlan. Az új nyugati modell, az interkulturalitás – a szó erdélyi értelmétől eltérően – szintén asszimilációt, ráadásul totális asszimilációt takar.

Ezért van igazuk azoknak, akik ezektől a feloldhatatlan konfliktusoktól meg akarják óvni társadalmukat. Így értékelődik át François Mauriac jóslata: Európa a XXI. században vagy keresztény lesz vagy nem lesz. Az Európai Unió tagállamainak közösen kell megoldást találniuk az egyre nagyobb méreteket öltő külső bevándorlásra. Eközben Romániának a saját népesség elvándorlására is orvosságot kellene kidolgoznia. Ellenkező esetben valóban ismét átjáróházzá változik a térség, mint az első nagy népvándorlás korában, a sötét középkor kezdetén.”