„Mára odajutottunk, hogy a politikusokba vetett bizalom jóformán az uzsorásokéval egyenértékű. És erről maga a politikai elit tehet. Speciális nyugdíj-kiegészítésük megszavazásával a parlamenti képviselők és szenátorok újabb támadási felületet teremtettek maguknak, magyarul: jól megrázták a pofonfát, aztán aláálltak.

Egyszerűen a választópolgárok arculcsapásának minősül luxusjárulékot biztosítani a törvényhozóknak abban az országban, ahol a demográfiai hanyatlás miatt a nyugdíjrendszer összeomlása fenyeget, és ahol az átlagnyugdíj a 200 eurót sem éri el.

Ráadásul a kezdeményezők ama indoklása is arcpirító, miszerint öregségi illetményüket fel kell zárkóztatni az EU többi országában alkalmazott juttatásokhoz. Elvégre a romániai választók nem azért küldték a parlamentbe őket, hogy saját megélhetésükről gondoskodjanak, hanem hogy az egész társadalom jólétét próbálják előmozdítani, és a hazai életszínvonal közelítsen a nyugati jóléti államokéhoz.

De miközben a honatyák »csak« a saját imázsukat rombolják, mások sokkal veszélyesebb játékot űznek. Törökországban végrehajtott térdműtétjével Victor Ponta miniszterelnök gyakorlatilag azt üzente a hazai pacientúrának, hogy a romániai orvostársadalom és egészségügyi ellátás megbízhatatlan.

Miközben mindenkinek alapvető joga ott igénybe venni egészségügyi szolgáltatást, ahol jónak látja (és ahol a pénztárcája megengedi), egy közjogi méltóságnak százszor is mérlegelnie kell, hol fekszik a kés alá. Különösen, hogy olyan beavatkozásról van szó, amelyből Romániában naponta tucatnyit elvégeznek.”