„Ha eddig nem értettük, hogy a parlamenti többség miért támogat egy erkölcsileg már többször lenullázódott politikust, most már biztosan tudjuk: megvan a jutalmuk, amiért megvédték Victor Ponta bőrét az ügyészektől, megengedte nekik a főnök, hogy távollétében megszavazzák saját különnyugdíjukat.

Most már azt is értjük, hogy a múlt pénteki nagyszínpadi jelenet, a bizalmatlansági indítvány bukása után miért tűnt el bejelentés nélkül a kétes diadalt arató kormányfő: szabad utat akart hagyni támogatóinak a rablásra – másnak ugyanis nem nevezhető, hogy egy kiváltságos réteg újabb kiváltságokat szerez az őt fenntartó adófizetők kárára, akik így még kevesebbet látnak viszont a pénzükből kórházban, iskolában, útban, munkahelyben –, és bár a bakui kitérő csak újabb baklövésnek bizonyult, a térdműtét jó ürügy arra, hogy ne tudjon semmiről. Még azt sem látszik észrevenni, milyen felháborodást keltett a külföldi kezelés Romániában, ahol emberek milliói azért betegek, mert nem tudják megfizetni, amit a biztosításon túl legombolnak róluk egy-egy vizsgálatért vagy az ellátásért: a napokig igazolatlanul hiányzó miniszterelnök csak úgy hazaüzent, vidáman, hogy minden rendben; egy szó, egy célzás sem esik arról, hogy a különnyugdíj mibe fog kerülni az államnak – holott pár hete a gyermekpénz megemelését még igen fejcsóválva fogadta.

A honatyáknak van képük arra hivatkozni, hogy fizetésük és nyugdíjalapjuk messze lemarad más európai országokban élő kollégáiktól, és a parlament nem vonzza a fiatal szakembereket. Hát, ezzel lebőgtek választottjaink, mert székeikben szunyókálva is sokkal jobban keresnek, mint a náluk jóval felelősebb munkát végző orvosok, tanárok, mérnökök, nem beszélve a vízszerelőkről és a falusi termelőkről, ahol mind sokkal nagyobb munkaerőhiány mutatkozik, mint a túlméretezett román törvényhozásban.”