„A prefektúra azt lesi, hol tehet keresztbe, szakképzett jogászai a kákán is csomót keresnek, és ha találnak bármilyen hibát, ragadozó módjára csapnak le, ellehetetlenítve a működést. Nemkülönben a számvevőszék, amely árgus szemmel ellenőriz mindent, és büntet, bezár, ha valami nem nyeri el tetszését. S ha mindez nem lenne elég, ott a kormány, amely kénye-kedve szerint változtatja a játékszabályokat, mire megfelelnél egy előírásnak, törlik azt és újat hoznak. Mindezeknek köszönhető, hogy hiába hajlik már nyárba a tavasz, Sugásfürdő létesítményei nem fogadhatják a vendégeket. A városháza sakkozik, próbálja kitalálni, miként alkalmazhat gondnokokat, felvigyázókat, és megtörténhet, mire születik egy megoldás, újabb bukaresti szabályozás tiltja majd meg.

Évek óta harsognak a decentralizációról politikusaink – igaz, elsősorban ellenzékből tartják fontosnak a központosítás felszámolását, kormányra kerülvén még inkább Bukarestbe igyekeznek összpontosítani minden döntést, hatalmat, pénzt. Még saját létesítményeik működtetésében, a szükséges alkalmazottak számának megítélésében sem adnak szabad kezet a helyi hatóságoknak, a főváros akarja meghatározni azt is, miként nőjön fű, fa, virág. Sugásfürdő helyzete kicsiben jól példázza, milyen káros a Romániában meggyökerezett központosított állami berendezkedés.”