„Amivel nem számoltak a szociáldemokraták: hogy a Johannis-győzelmet követően sem csökken az elnökválasztási kampány elejétől „rettenetesbe” kapcsoló bűnüldöző úthenger sebessége. Sőt, hiszen a közvélemény számára a korrupcióellenes szózatok minden korábbinál hitelesebben szólnak egy olyan ember szájából, akinek puszta származását a becsületesség és megvesztegethetetlenség szinonimájának tartják.

S talán azzal sem számoltak, hogy a korrupcióellenes harc az egyik legpiacképesebb eszköz egy ország belpolitikai erőviszonyai átrajzolásához – ha az egy nagyhatalom tényleges érdekében áll. Az önmagában is roppant törékeny s ezáltal művi módon is könnyedén destabilizálható térségünkben pedig Romániának egyre nagyobb szerepet szán az Egyesült Államok, mint az ukrajnai konfliktuszónához földrajzilag is legközelebb lévő, az ütközőország szerepére alkalmasnak tűnő államnak.

Persze minél lojálisabb, minél kezelhetőbb a belpolitikai partner, annál jobb. A geopolitikai súly növekedésétől pedig Románia több-kevesebb megalapozottsággal reméli a Moldovai Köztársasággal kapcsolatos terveihez, de az erősödő belföldi »autonómiaveszély« jegeléséhez szükséges támogatást is. Ezért aztán Ponta napjai így is, úgy is megszámláltattak. A jövőbe pedig csak kevesek látnak.”