„Hosszas halogatás után, az ülésszak vége felé mégiscsak nekilátott a parlament a választási törvények módosításának. Abban látszólag egyetértettek a pártok, hogy a jelenlegi – alig néhány éve kitalált – rendszer nem jó, meg is ijedtek kissé a tavalyi elnökválasztáson kitört népharagtól, de igen bemelegedtek a kivégzett diktátor palotájába, és nem nagyon akaródzik nekik mélyreható változásokat eszközölni.
Többszöri államfői noszogatásra volt szükség, hogy egyáltalán foglalkozzanak a témával, noha már közel három éve tudjuk, hogy a legutóbbi »javítás« kolosszális melléfogás volt: így lett a hivatalosan húszmillió lakosú Romániának 588 fős parlamentje, nagyobb, mint az Amerikai Egyesült Államoknak, ahol a 321 milliós lakosság 535 törvényhozót tart el – és kér számon…
Nálunk az elszámoltatás is nehézkesebb, sőt, nem létezőnek tekinthető, hiszen lassan hat éve, hogy az ország lakossága az egykamarás, kis létszámú parlament mellett foglalt állást, és ez még semmilyen következménnyel nem járt. Az állam legelső intézménye a leghiteltelenebb is: a nagy korrupciós botrányok, a törvényenkívüliség és leplezetlen pökhendiség mellett a nyílt és szégyentelen önzés belterjes bűnszövetkezete lett.
Fontos, közérdekű törvények az utóbbi időben napirendre sem kerültek, mert a Şova – és újabban Ponta – körüli védőpajzs kialakításával, két hónapos vakációjuk, speciális nyugdíjuk biztosításával, a magyarság orrba verésével pepecselnek (a kötelező Trianon-ünnepet Ceauşescu is megirigyelné, a május elsejei, augusztus 23-ai grandiózus felvonulások elhalványulnak mellette), legkevésbé az ország javát szolgáló jogszabályok kidolgozásával, a választói elvárások teljesítésével. Egy magáncégtől réges-rég kirúgtak volna bárkit, aki ennyire alkalmatlan a munkára, amit elvállalt.”