„A sors úgy hozta, hogy a csíksomlyói kegyhely vidékét én nem a Kegytemplom hívogató közelségéből ismertem meg igazán, hanem a Madarasi Hargita 1801 méteres magasságából. Onnan éreztem, hogy különleges helyre rendelte Isten ezt a megvalló helyet, a Szentlélek fogadásának színterét, ahol az örömhír kihirdettetik újra és újra, hogy Isten elsőszülött és egyetlen Fiát küldi el a földre, hogy levegye rólunk bűneink terhét, s a hitben szabad emberként élhessünk megint. Mert pünkösdhöz kell a legnagyobb hit, a Megváltás hite. S ha ez a hely szemeltetett ki a székelység, a csángóság hitvallásához, hát jól van ez így erősen.

Sokszor jártam én Csíkországban, de a hely igazi szellemét odafentről, 1800 méteres magasságból láttam meg igazán. Hogy milyen jó helyre épült fel a hatalmasnak számító és látszó kegytemplom, benne a félévszázados titokzatos faragvánnyal, a Napba öltözött Szűz Máriával, karjában a Kisdeddel, aki elkezdi életét e földi világban. Betlehemben megszületik, tanít és tanul, Jeruzsálemben föláldozza magát bűneink megváltására, s visszalényegül Istenné, egyiknek a Szentháromságból.

Ezt a helyet maga Isten szemelte ki a székelyeknek és a csángóknak, s tette az egyház itteni legnagyobb ünnepévé, pihenővé az örökös zarándoklásban.”