„Így csak keserű szájízzel viccelődhetünk például azon, hogy miután pénzt és utánajárást nem kímélve a kisvállalkozói szféra felkészült a borravalóadóval járó ügyintézésre, egy tollvonással eltörlik az illetéket. Mintha nem tud(hat)ták volna előre az illetékesek, hogy ennek az adónemnek a célréteget sújtó járulékos költségei többe kerülnek a várható kincstári haszonnál, így gyengélkedőbe vagy hűvösre kéne küldeni az ötletgazdát. Melegebb éghajlatra amúgy is biztosan sűrűn küldözgetik tejelő áldozatai. De volt azért vállalkozó, aki tudta humorosan kezelni a dolgot, minap egy regáti vendéglátós öles táblával hívta fel rá alulírott figyelmét is, hogy borravalót csak holnaptól fogad el…

Az már a kevésbé vicces mutatványokhoz tartozik, hogy más rétegek meg egyenesen adóamnesztiát kapnak. Ha már ügyeskedtek, hát miért ne úsznák meg, majd fizet helyettük az egy lejjel tévedő boltos is, akinek üzletére egy hónapig tesz lakatot az adóellenőr.

És utóbbi perelhet, mert a kormány akkor sem adatná vissza a netán jogtalanul kirótt büntetést, ha a törvényszék neki adna igazat. A vonatkozó „jogszabály” kapcsán alkotmányossági óvást emelt a nép ügyvédje, más országokban a nép úttorlaszt emelt volna a kormánypalota körül. És itt is teljes joggal megtehetné, hiszen ezek az intézkedések világosan mutatják, hogy a törvénytisztelő adófizetőt nyíltan fejni való bolondnak nézi a kormány.

Jól látszik mérföldnyiről, hogy a fizetését keveslő főpénzügyérnek és beosztottjainak halvány fogalmuk is alig van, honnan fogják pótolni az új törvénykönyvben lecsökkentett adóterhek miatt kieső jövőbeli hiányt.”