„A Mócvidéket, valamint az Erdélyt, a Kőrösök vidékét, Bánságot és Máramarost képviselő küldöttségek irodát nyitottak szombaton Brüsszelben.

A cél e nyugat-romániai vidékek népszerűsítése az Európai Unióban, a kezdeményezés szociáldemokrata EP-képviselőktől ered, az ünnepélyes szalagvágáson a kormány és az érintett megyei, illetve helyi önkormányzatok vezetői vettek részt, és hosszan ecsetelték e történelmi régiók értékeit, illetve a brüsszeli képviselettől remélt fellendülést. Azt is elmagyarázták, hogy spanyol, olasz, francia, német példákat követnek, és különösen a Mócvidéknek nagy szüksége van a reklámra.

Nagy bizony, mert Fehér megye az ország legszegényebbjei közé tartozik, dacára bőséges természeti szépségeinek és a nyugati országhatárhoz való közelségének. Útjai rosszak, nagy a munkanélküliség, gondozatlanok, elhanyagoltak a települések, és ezen a csicsás új épületek sem segítenek. Nem is egészen világos, hogy a Szigethegység elvben védett, de a valóságban bemocskolt, helyenként elpusztított látnivalóin kívül mit is kínálnak az idelátogatóknak – sokkal érdekesebb, ami emögött van. Első látásra feltűnik, hogy bezzeg a Mócvidék, a Bánság és a többi történelmi tájegység a kormány és a helyi hatóságok számára is létezik, s noha egyik sem közigazgatási terület, nem utasítják vissza, sőt, felkarolják és segítik érvényesülését. Ugyanezek a román politikusok a Székelyföldről hallani sem akarnak, még a létezését is tagadják, az innen eredő kezdeményezéseket ott gáncsolják, ahol érik.

A kettős mércét már megszoktuk, csakhogy van itt egyéb furcsaság is: az, hogy ezt az irodát akkor nyitották – közpénzből –, amikor már tudják, hogy az összes többi hasonló romániai képviselet pénzhiány miatt megbukott, az északkelet-moldvai kivételével.”