A többség kisebbség-frusztrációja

Úgy tűnik, a hangzatos nyilatkozatok ellenére egyik hatalomra jutó politikai erőnek sem áll szándékában véglegesen, európai módra kielégíteni azokat az igényeket, amelyek megilletik a kisebbségeket.
Hirdetés

„A válasz igen egyszerű lenne, ha jóhiszeműen, vagy akár divatos kifejezést használva, európai módra kezelnénk a kérdést. Ha a többség – a mindenkori román kormány és a politikai elit – már a ’90-es években – az 1989-es temesvári nyilatkozat szellemében – megadta volna a kisebbségi jogokat. Nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem a Romániában élő további 19 nemzetiségnek. Nem lettünk volna gazdagabbak, jobbak a többségieknél.

Viszont jobban éreztük volna, éreznénk magunkat ebben az országban. Igen, ennyi. De pont ezt nem akarja a többség, a mindenkori román politikai elit, amely 1989 óta hasznot húz a ránk szakadt eredeti demokráciából, azok, akik a decemberi zűrzavar alatt mind a Bukarestben, mind az ország nagyobb városaiban átvették és megőrizték a gazdasági, politikai hatalmat. Nekik továbbra is érdekük a feszültség fenntartása, a történelmi bűnbakkeresés, a »műbalhék« kreálása. A módszert jó helyen tanulták, ott, ahol most is tanítják: a titkosszolgálat berkeiben. S ez többé-kevésbé nyilvánvaló is, hiszen a világ más konfliktusos övezeteiben is a háttérből húzogatják azokat a szálakat, amelyek miatt egymásnak feszülnek azok az erők, amelyek toleranciával, párbeszéddel közös nevezőre juthatnának. Ez 25 évvel az 1989-es változás után Marosvásárhelyen sem érdek, annak ellenére, hogy a polgármester azt hangoztatja, a harmónia városában élünk. Létezik jogi keret (kisebbségi törvény, tanácsi határozat), a költségvetésből ki lehetett volna szorítani a táblák elkészítésének és kihelyezésének költségét (a sport támogatására sokkal többet költöttek évente).

Amíg egyéni érdekek mentén irányítják a közügyeket, reményünk sem lehet a valós, jobbító változásokra. S ezt nem pozitív példaként jegyzi majd fel a történelem.”

Hirdetés