„Az RMDSZ-testületek beszámolóival nem foglalkozom, teljes terjedelmükben olvashatók a szervezet honlapján. A küldöttek hozzászólásait viszont végignéztem-hallgattam. És bizony jó lett volna, ha nem csupán a nevüket említik meg, hanem azt is elmondják, honnan érkeztek, milyen munkaterületet, szervezetet képviselnek. Még inkább kiderült volna, hogy bizony leszűkítés, ha romániai magyarok helyett csak erdélyi magyarokról beszélünk, és a szavazás névsorolvasásában az is egyértelművé vált, hogy csak ilyenkor léteznek azok a bizonyos, SZKT-keretekben működő politikai platformok, amelyeknek mégiscsak az lenne a hivatásuk, hogy mindennapi közéleti vitákban bizonyítsák a romániai magyar közgondolkodás sokszínűségét.

És még valami: nem a demokrácia csúcsa az, ha a szavazást igénylő dokumentum módosításait olyan időpontokban hajtják végre, amikor már mindenki kifullad és menekül a helyszínről. Alapvető meghatározása szerint ugyanis a kongresszus a legfontosabb döntéshozó szerv, nem pedig a díszbeszédek biodíszlete. Csakugyan, mi is történne, ha ezek a beszédek az elvégzett munka befejezéseként hangzanának el, valahogyan úgy, mint amikor az ács ráteszi a bokrétát az elkészült épület vagy székely kapu tetejére?

Az újratervezésre tervezett kongresszus a tervek szerint zajlott le. De az igazi újratervezéshez nélkülözhetetlenek lesznek a be nem tervezett, akár a formabontó utóhangok. Mégpedig minél nagyobb számban, hogy igazolják: valóban érdekel minket a saját életünk, jelenünk és jövőnk.”