„Nem véletlen, hogy számos politikus – köztük RMDSZ-esek is – szörnyülködve éli meg ezt a jelenséget, amelyet a legtöbben úgy értelmeznek, hogy a hazai társadalom »tapsol« a média által élőben közvetített bilincscsörgésnek. Ebből is kitűnik, hogy a politikai elit képtelen megérteni a jelenleg végbemenő politikai-társadalmi átalakulás folyamatát, ennek civil lecsapódását.

Már hogy a csudába ne támogatná a polgárok többsége a korrupcióval való leszámolást, amikor naponta tárnak elé közszereplők gátlástalan és arcátlan vagyonosodásáról szóló eseteket? Milyen bizalmat tápláljon a politikusok iránt, amikor a pénzügyminiszterről kiderül, hogy aranyrudakba, méregdrága festményekbe fektette a csúszópénzt?

Milyen hitelük van a DNA – nem egyszer valóban túlkapásnak tűnő – akciói fölött sápítozó RMDSZ-es politikusoknak, amikor a szövetség elnöke egy közintézménnyel fizetteti sajtótanácsosa bérét olyan »munkáért«, amelyet ott nyilvánvalóan nem végzett el? (Amúgy kormányzati szerepvállalásai során az RMDSZ kiválóan eltanulta a román pártoktól a holdudvar közpénzekből történő honorálásának gyakorlatát).

Amíg meg nem tisztul, ne csodálkozzon a hazai politikum, hogy a társadalom – túlzással persze – testületileg tolvajnak tekinti és kéjjel követi korrupt választottjainak bukását. A bizalomra rá kell szolgálni.”