„Nem csak a politikusok hazudják le a csillagot az égről, a mindennapi életben is mérlegelned kell, higgyél vagy ne, mert szinte mindig kiderül, egészen más van a háttérben, s érdekből vagy csak sportból, de szemrebbenés nélkül lódít vezető, közember egyaránt. Az 1989-es nagy fordulat után néhányan naivan úgy gondoltuk, vége lesz a süket mellébeszélésnek, tiszta vizet öntenek majd a pohárba minden területen. Dőre reménynek bizonyult.

Már rég nem hallottam annyi nacionalista dumát, mint a napokban Marosvásárhely fekete márciusáról. És nem csak a régi, leporolt nagynemzeti hőzöngőktől, mint Petre Țurlea vagy Dorin Suciu, hanem az akkori miniszterelnöktől, a demokratikus jelmezben tetszelgő Petre Romántól is, aki szerint az akkori események Erdély elrablásának megakadályozására történtek. Nacionalista felhangokkal teli szövegét azonban egyetlen bizonyítékkal sem támasztotta, támaszthatta alá. Ha valakinek eddig nem, most már leeshetett a tantusz, hogy a 1990 márciusában történtekről továbbra sem akarják megmondani az igazat.

Se szeri, se száma az elmúlt negyedszázad hazugságainak. A leg­újabb mellébeszélés a korrupció elleni tévés harc. A szekuból kinőtt és megerősödött új füles gárda, valamint az ügyészség – kihasználva a közhangulatot, hogy az évekig lopó, rabló tolvajokat, pénzlenyúlókat a nép rács mögött akarja látni – osztja az igazságot, pedig az nem az ő, hanem a bíróságok feladata lenne.”