„Szó szerint: atyafiakat, atyafiságot, mert a mai államvezetés csúcsára bőven kerülnek a kiterjedt Ponta-rokonság jeles képviselőiből, a többi meg egykori diáktárs, harcostárs a pártból, az ország megyéiben szétszórt lelkes Ponta-katona, kik – vidéki tolvajkodásaikra ráunva – a nagy központi húsosfazék mellé szeretnének kerülni, mert abból mégis sokkal nagyobbat lehet meríteni. Az egyik éppen pénzügyminiszternek, ami – ugyebár! – igen alkalmatos stallum a nagy lopásokhoz, hiszen a kés is a kezében van, meg a kenyér is.

De Darius Vâlcov valamiért, valahogyan mégis időnap előtt lebukott, nem teljesíthetvén be a latin szólás igazságát, miszerint »a neved a sorsod«, s az egykori hatalmas perzsa király, Dárajavaus kincseit nem szerezhette meg, azzal maradt, amit Slatina város polgármestereként összelopott. S az kevéske, hiszen az oltyán városka – hiába hizlalták, fejlesztették a szent szocializmus korában – csóró maradt, akár a templom egere, s ezért is szúrhatott szemet, ha a polgármester kétmilliónyi eurócskát csak úgy elcsaklizott.”