„Ahogy 1848-ban is együtt küzdöttek a fontolva haladók és a radikálisabb nézeteket vallók, amikor a közösség megmaradása a tét, ma is félre kell tenni a politikai nézeteket, az üzengetések helyett le kell ülni egy nagy asztal mellé, s minél szélesebb körű konzultációval meg kell fogalmazni, hogy Mit kíván a romániai magyar közösség?
Ezt pedig egységesen kell majd ismertetni a többség képviselőivel – és itt nemcsak a politikumról van szó, hanem a polgárokról is –, akikkel meg kell értetni, hogy semmi olyan pluszjogot nem kérünk, ami az ő jogaikból venne el. Magunk mellé kell továbbá állítanunk Európát is, egyik óriási feladat például az őshonos nemzeti közösség fogalmának mielőbbi megértetése is.
Olvasson még:
Ezzel párhuzamosan természetesen nem szabad lemondani a tiltakozás különböző formáiról sem – utcára viszont csak úgy érdemes vonulni, ha tömeggel sikerül alátámasztani, hogy nem csupán néhány politikus hagymázas ábrándjáról van szó. Ehhez pedig szintén elengedhetetlen az összefogás.”