„De nem az operetthuszár szerepben tetszelgő alternatív csoportosulásokra gondolok, akiket még kis túlzással sem lehetne kiutat jelentő politikai alakulatoknak nevezni, hanem a negyedszázados múlttal és tapasztalattal rendelkező RMDSZ belharcára. A fekély közel három éve fakadt ki, de a »betegség« nagyon rég kezdődött. Tény, hogy a marosvásárhelyi szervezet életében volt cinkelt választás és pártütés, szövetségkötés és árulás.

A nyilvánosság erről vajmi keveset tudhatott meg, mert a pozícióvadász felek elmaszatolták a tényeket. A párnázott ajtók mögül csak igazságfoszlányok szivárogtak ki. Mint a mostani Vass Levente–Peti András csörtéből. Az önmagát belső ellenzéknek nevező egykori miniszteri tanácsos és megbuktatott polgármesterjelölt a jövő évi helyhatósági és parlamenti választásokra készülve befutó helyre akarja magát küzdeni. Mindenáron. Egyéni ambíciójától elvakítva nem akarja észrevenni, hogy közösségi oldalon folytatott nívótlan beszólásaival csak saját hitelét rontja.

A másik félnek is van mit szemére vetnünk, mivel az erőltetett fiatalítás ellenére képtelen volt egy hatékony szervezetet felépíteni. Sőt, elvesztették a körzeti hátteret, ami majd 2016-ban alacsony választási részvételben csapódhat le. De nem lehet mindent a Petiék nyakába varrni. A megyei vezetés súlytalansága is tetten érhető. Különösen e személyeskedésig menő konfliktusban. Abban, hogy a nyilvánosság kizárásával zajló tárgyalások után a felek nem közös sajtótájékoztatón, hanem üzenőcédulákon magyarázták bizonyítványukat. A szervezet etikai testületének is lépnie kellene ebben az ügyben, amíg nem késő. Belső vizsgálat nélkül nem ér véget ez a fülemülepör.”