„Mielőtt elkezdjük sajnálni a luxuslakásokból zord hatósági szállásokra kényszerült vezetőket, jusson eszünkbe, hogy Miron Cozma bányászvezér vendéglői koszton élt, és nőket is fogadott zárkájában, Adrian Năstase volt kormányfő pedig pár hónap alatt két könyvet is írt, előadásokat tartott társainak, és blogbejegyzéseiben sűrűn bírálta ellenfeleit. Egy másik hazai híresség, a korrupció miatt elítélt üzletember, Sorin Ovidiu Vântu tavaly ősszel ugyancsak blogbejegyzésben üzente a politikusoknak: uraim, fektessenek be a börtönökbe, mert a jövőjükről van szó!

A sanyarú körülményekkel múlt héten szembesülő Elena Udrea már felajánlotta, hogy egy szobát kitataroztat ízlése szerint, de nem fogadták el. Sajnos, nem azért, mert van ennél fontosabb tatarozni való Romániában.

Például a kórházak. Ijesztő képsorokat láthatunk egy-egy kisebb vidéki, de olykor nagyvárosi beteggondozó intézményről is: lerobbant épületek gondozatlan zöldövezettel, ósdi vezetékekkel, salétromos vagy piszkos falakkal, csorba illemhelyek ferdén lógó ajtóval, a kilincs és a vécépapír hűlt helyével, a szobákban – még mindig vannak hét-nyolc ágyas kórtermek – lerobbant bútorok, nyikorgó, meg­ereszkedett vaságyak, szellőzetlenség, zsúfoltság, ízetlen és szegénykonyhára illő étel – mert ezen  spórol az állam –, edény, evő­eszköz a legolcsóbb, ami a piacon létezik, és sajnos ezen a lehangoló összképen a korszerűsítések sem mindig javítanak.”