„Választási vereséget szenvedett a Fidesz–KDNP Veszprémben, az időközi parlamenti voksoláson. Egy olyan vereséget szenvedett, amelyre senki nem számított igazán, s ami annál fájdalmasabb, mert ezzel megszűnt a nemzeti jobboldal kétharmados többsége. (…)

Hogy ez megtörténhetett, ahhoz előbb valaminek a kormánykoalícióban kellett történnie, olyasminek, ami az eddigi hűséges szavazókat eltántorította a pártszövetségtől, de le­galább közönyössé tette őket. Ez utóbbira utal az alacsony részvételi arány, s erre utal az is, hogy a magyarországi szavazók – főleg a fiatalok – most már kaphatóvá váltak a saját maguk által választott kormányzat lejáratására, sőt elgáncsolására is. Ez a magyarországi közállapotokra és a mentalitásra vet meglehetősen sötét árnyékot, egy olyan társadalom kórképét rajzolja fel, mely egyre haszonelvűbbé válik, egyre manipuláltabb, főleg, ha felelőtlen senkik kolbászból font kerítést ígérnek számukra.

A Fidesz–KDNP az utóbbi hetekben-hónapokban sorozatban követte el a taktikai hibákat, s a gátlástalan ellenzék, külföldi támogatással meg is lovagolta ezeket. Nem voltak tragikus hibák ezek, de ahhoz elégségesek, hogy kikezdjék a kormányzat hitelét és magabiztosságát. Ma Veszprém, holnap Tapolca, hiszen úgy tűnik, hogy a zombi kolhozelnöknek, Gőgös Zoltánnak igaza lészen: ma Veszprém, holnap Tapolca, aztán a kormány leváltása…

Csak azt nem értem, kit vár ez a magyarországi lakosság Orbánék helyére? A jobbikos Vona Gábort nem várhatja, akkor marad Tóbiás József vagy Gyurcsány Ferenc. Főleg az utóbbi, aki egyszer már megkóstoltatta velük a gumilövedéket, a könnygázt, az országárulást, s azóta sem javult, inkább romlott. Mégis, kinek kell egy olyan politikus, aki felhőtlen nyugalommal kijelenti, hogy a polgári Magyarország sem nem keresztény, sem nem nemzeti, sem nem jobboldali? Ha egy újabb Gyurcsány-éra kell Magyarországnak, hát azt könnyen megkaphatja. S ha megkapta, meg is érdemli.”