„Normális országban Diacont kijelentései másnapján lefokozzák, elbocsátják, legalább egy időre elrejtik a nyilvánosság elől – azon egyszerű oknál fogva, hogy lejáratta, közröhej tárgyává tette az állam egyik fontos intézményét. Nálunk azonban az igazgató harmadnapon is ugyanolyan elszántan magyarázza bizonyítványát és forradalmi gasztronómiai elveit – ami viszont már személyén túlmutató kérdéseket vet fel. Azt sugallja ugyanis, hogy felső parancsra vagy legalábbis felső beleegyezéssel üzent hadat a székely termékeknek – ne feledjük, nem ez az első ilyen eset: korábban egy csíkszeredai hagyományos termékvásáron csaptak le a hatóság emberei.

Mintha csak a jelképeink ellen indított hadjárat folytatódna újabb síkon, immár a gazdasági világban. És történik mind­ez éppen akkor, amikor a székely termékek nép­szerűsége egyre nő nemcsak a helyi és magyar­országi fogyasztók, de a románok körében is – erről tanúskodott legutóbb a Bukarestben Ozosep címmel immár negye­dik alkalommal megszervezett székelytermék-vásár sikere is.

Mindezek után csak abban bízhatunk, hogy a fogyasztóvédők akciója visszafelé sül el, és – akárcsak jelképeink üldözése esetén – fokozza a közösség összetartását, erősíti a regionális identitástudatot, és hozzájárul a helyi termékek iránti kereslet növekedéséhez. S ha valóban így lesz, valamelyik székely termelő felajánlhatna egy marketinges állást Diaconnak…”