Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) irodalmi estsorozatot indít a kolozsvári Bulgakov kávéházban. Az első meghívott Markó Béla, akivel ezúttal költői minőségében beszélget február 25-én a sorozat állandó házigazdája, László Noémi, az E-MIL nemrég leköszönt elnöke. Erről – is – kérdeztük a költőt, akit széles körben csak Nonóként ismernek.

Álljunk meg egy szóra címmel indít az E-MIL irodalmi esteket. Kivel/kikkel álltok meg egy szóra?

A sorozat február 25-én indul, Markó Bélát fogom irodalommal, irodalmi élettel kapcsolatosan kérdezni. A következő esten, március 25-én Cserna Szabó Andrással beszélgetünk arról, mivel eszik-isszák Szentesen, a budapesti vagy akár a kolozsvári Király utcában az irodalmat. Ezután költészet napján lesz egy beszélgetésünk Fekete Vincével. Ezen kívül ígéretet kaptunk Kovács András Ferenctől, akivel még nem sikerült időpontot egyeztetni.

Miért épp Markóval kezdtek?

Mert néhány éve tért erőteljesen vissza az irodalmi életbe és Kolozsváron nem volt még oldottabb környezetben irodalmi estje. Ezen túl a Székelyföldben tavaly novemberben megjelent, Fekete Vince által készített életút-beszélgetésben maga mondja, hogy úgy érzi, a manapság egyre jobban polarizálódó magyar irodalomban viszonylag semleges helyen áll. Ez szerintem értékes és rokonszenves vonás.

Honnan jött az elhatározás, hogy az E-MIL irodalmi estsorozatot indítson?

Az E-MIL már úgymond történelmet írt a Bulgakovban, de ami úgy tűnik, eddig hiányzott, az a rendezvények valamilyen szintű rendszeressége. Ennek eddig többek között anyagi okai is voltak. Nagy Eleknek (üzletember, Méhes György író fia – szerk. megj.) köszönhetően, vagy mondjam úgy: nagylelkű hozzájárulásával idén megpróbáljuk az E-MIL irodalmi esteket intézményesíteni. Mindenki örömére.

Kolozsvár irodalmi élete meglehetősen változatos, vannak Bretter-körök, Helikon-estek, Korunk-találkozók és sorolhatnánk. Miben különböznek majd az E-MIL-estek a többi irodalmi rendezvénytől – szándékotok szerint?

Szándékunk szerint a meghívott íróhoz, költőhöz mint alkotó emberhez visszük közel a közönséget. Ezen kívül olyan meghívottaink lesznek, akik egyéb területen is jeleskednek, akiknek az irodalom nem egyedüli szenvedélyük vagy nem is feltétlenül megélhetésük. És talán még a kicsit fiatalosabb, kevésbé tekintélyelvű, tisztelettudó, de esetleg enyhén viccelődő alaphang, amiért az estek házigazdája felelős.

Jó, hogy említed a házigazdai státust. Az E-MIL-közlemény szerint a „mesebeli okos leányhoz” hasonlóan próbálod majd szóra bírni a meghívottakat. Milyen beszélgetőtársi szerepre készülsz? Kíméletlen leszel, ironikus, szelíd, megértő?

Aki valamennyire is ismer vagy követett már általam moderált irodalmi eseményt, tudja, hogy szeretem a spontánul alakuló beszélgetéseket és nem félek improvizálni. Nem hiszem, hogy kíméletlen volnék, ennek értelme sem volna, hiszen nem megkövezésre, hanem szót-értésre invitáljuk meghívottainkat. De elképzelhető, hogy felteszek néhány szálkásabb kérdést. Ha úgy alakulnak a dolgok… Egy jó beszélgetésnek nem lehet úgy nekifutni, hogy mindent előre betervezünk. Több tényezőn áll vagy bukik a jó párbeszéd: a két alany, a környezet, a hangulat, a közönség. Ebből legalább három dolog adott, de nyilván a kolozsvári közönségre is számítok.

Maradjunk a személyesebb vonalnál: ha csak rajtad állna, és sem anyagi, sem földrajzi, sem egyéb tényezőkkel nem kéne számolnod, kivel/kikkel beszélgetnél el a legszívesebben? Van-e „álommeghívottad”?

Jelen pillanatban álommeghívottam épp Sylvia Plath, akitől nem csupán nyelvi határok választanak el. De nagyon szívesen meghívnám Kányádi Sándort, aki állítólag nem akar többé Kolozsvárra jönni. Szép volna ezt a fájó helyzetet korrigálni. Álmodozom.

Fotó: Dimény-Haszmann Árpád/Facebook