„A német kancellár már magyarországi látogatásán leszögezte: nem támogatja az ukrán hadsereg felfegyverzését, budapesti látogatásából hazatérve pedig szinte azonnal útra kelt, és Francois Hollande francia államfővel Kijevbe utazott – éppen akkor, amikor az amerikai alelnök ugyancsak az ukrán fővárosból üzent Moszkvának, és Ukrajna felfegyverzéséről beszélt. Merkel nem hagyta annyiban a dolgot, Moszkváig repültek, és kicsikarták a minszki találkozó ígéretét, majd az Amerikai Egyesült Államokban a Barack Obama elnökkel folytatott találkozó után ismételten leszögezte: Ukrajna felfegyverzése csak mélyítené a válságot.

És lám, igen feszült, maratoni tárgyalások után legalább a remény visszatérni látszik. Ami nem kevés, mert belegondolni is rémisztő, mihez vezethetett volna, ha a tengerentúli nagyhatalom valóra váltja elképzeléseit, az ukrán hadsereg pedig profi kiképzés után amerikai nehézfegyverekkel felszerelkezve újult lendülettel folytatja a harcot. Moszkva aligha nyugodhatott volna bele a dolgok ilyetén alakulásába, így aztán Európa keleti végein elkerülhetetlen lett volna a pusztító háború, mely minden valószínűség szerint rengeteg áldozatot követel, és melynek a kontinens egésze súlyos kárát látja. Ennél azért csak jobb a német megoldás – még ha egyelőre csak átmeneti fegyvernyugvást jelent is.”