Szolgálati közlemény Lajosné-ügyben

Szemléztünk a minap két toplistát. Azt gondoltuk, ennyi belefér a mi nyomorúságos, nemlétező erdélyi „bulvárunkba”. Úgy tűnik, nem fért bele, és ebből le kell vonnunk bizonyos tanulságokat.
Hirdetés

Mielőtt rátérnénk a tartalmi kérdésekre, tisztáznunk kell valamit: nem retorikai fogás volt részünkről, hogy a listákat nem mi készítettük. Valóban nem mi készítettük, és ezt nem óhajtjuk bővebben magyarázni, mert egyszerűen ez az igazság. Ha tartalmat gyártunk, azt egyenesen a Főtéren helyezzük el, nem bújunk ismeretlen Playbuzz-felhasználói nickek mögé.

Azért szemléztük, mert úgy gondoljuk, hogy ezt a fajta bulvártartalmat (legszexibb férfiak, nők, színészek, politikusok és így tovább) csakis ebben a formában érdemes kezelni. Azaz: paródiaként, amely elsősorban nem a listán szereplő alanyokat, hanem – közvetve – magát a műfajt figurázza ki.

Való igaz, Lajosné humora igencsak vaskos, de nem éreztük benne azt, hogy a toplista alanyai ellen irányulna, hanem hogy pont azt a beszédmódot teszi nevetség tárgyává, amely komolyan veszi az effajta listázást. Továbbá azt is evidenciaként kezeltük, hogy a közszereplőknek többet kell tűrniük, márpedig a listán szereplő férfiak és nők a kicsinyke erdélyi nyilvánosságban bizony közszereplőnek minősülnek.
 
Azt is megmondjuk, miért gondoljuk így: az egyik topban két szerkesztőnk is szerepelt. Ők röhögtek az egészen, és akkor is röhögtek volna, ha az „erdélyi magyar kretén állatok” toplistáján szerepeltette volna őket a rangsor kiagyalója. Pontosan azért tartották viccesnek, mert műfajparódiaként olvasták a listát és a jellemzéseket. 
 
Csakhogy szembesülnünk kellett azzal, hogy teljesen mindegy, mit gondolunk mi az ilyen típusú gesztusokról és mennyire vagyunk képesek nevetni saját magunkon, ha másoknak – köztük más érintetteknek – ez nem fér bele. És nekik ehhez teljes mértékben joguk van, mindenkinek máshol húzódik a tűréshatára. És az is lehet, természetesen, hogy mi értelmeztük rosszul az egész Lajosné-történetet. A végeredmény szempontjából ez lényegtelen.
 
Elkövettük azt a tévedést, hogy önmagunkból indultunk ki.
 
Szó sincs arról, hogy bárkit is szándékunkban állt volna megsérteni. Aki mégis így érzi, azt megkövetjük, amiért szemléztünk egy olyan tartalmat, amely nélkülünk is elterjedt volna az internetes nyilvánosságban. Hibáztunk, mert rosszul mértük fel a helyzetet – és ez tanulság marad számunkra.
 
Lajosnét csókoltatjuk.

Hirdetés