„Aradon az történt, amit a román hatalom szeretne elérni más magyarlakta településeken is: az 1989-es fordulat után ezrével vándoroltak ki a magyarok az anyaországba vagy azon is túl, de a korábbi betelepítések és a vegyes házasságok is meghozták a »várt« eredményt.

Ámde Gheorghe Falcă minap tett kijelentései túlmutatnak mindezen: a magyar jelképek utáni nyomozásokat ellenző, a Csiky Gergely Főgimnáziumon lobogó magyar zászló kifüggesztését természetesnek tartó városvezető állásfoglalása ritkán látott, példamutató hozzáállást tükröz.

Ha a Maros visszafelé folyna, talán Falcă párttársához, a székely szabadság napjára tervezett felvonulást ismét betiltó Dorin Floreához is eljutna az üzenet az aradi vértanúk, a Szabadság-szobor városából: semmiféle szájbetegséggel nem jár, ha egy román városvezető tisztelettel beszél az egyre apadó, de így is fontos városalkotó tényezőként kezelt magyar közösség természetes jogairól.

Csakhogy a Székelyföldet, Erdélyt és a Partiumot összekötő, sokat látott folyót nem lehet visszafordítani. Ahogy minden bizonnyal azt a folyamatot sem, amelynek régóta szenvedője a romániai magyarság: Florea a székely vértanúk városában megingathatatlanul képviseli a hatalom tiszteletlen, elnyomó, az elűzést és a beolvasztást szolgáló politikáját. Ami ellen tüntetni sem lehet az oly sokat ajnározott román demokráciában.”