„Sokat tett Ciprasz győzelméért az Európai Unió is. Igaz ugyan, hogy a görög politikum súlyos felelőtlenségről tett tanúbizonyságot az ország pénzügypolitikáját illetően, ugyanakkor ez sem mentség arra, hogy a brüsszeli illetékesek, illetve az EU legbefolyásosabb politikusa, Angela Merkel német kancellár olyan kioktató hangnemben beszélt a görögökről, mintha gyámkodásra szoruló rakoncátlan gyerekek lennének.

Az sem a mérsékelt görög politikai erők diadalát segítette, hogy az Athénnak nyújtott hitelért cserébe olyan radikális megszorító intézkedéseket követeltek, amelyek nyomán egyszerre vált még ellenszenvesebbé az összes hagyományos görög párt és az EU egésze.

A Sziriza győzelme nyomán »helyzet van«. Remélhetőleg érvényesül az elv, hogy a kormányon enyhül a radikalizmus – Ciprasz első nyilatkozatai már nem annyira EU-ellenesek –, ugyanakkor az uniós illetékeseknek meg kell találniuk a módot arra, hogy úgy tudják újratárgyalni a hitelfeltételeket a legitim, megválasztott görög kormánynyal, hogy sem a görögök, sem más uniós ország polgárai ne érezzék úgy: külső erők diktátumokkal próbálnak beavatkozni a szuverén tagállamok belügyeibe. Az ugyanis a legkevésbé sem az európai integráció mélyülésének irányába hatna.”