„A virtuális világ bugyrait kevésbé ismerők számára valószínűleg érthetetlen az emberjogi szervezetek aggodalma. Pedig arról van szó, hogy behatolhatnak bírói engedély nélkül a magánéletünkbe, olvashatják levelezésünket, kutakodhatnak üzleti titkainkban. Rosszabb helyzetbe kerülünk, mint a besúgókorszak legsötétebb éveiben, mert az eszközök kifinomultabbak, tökéletesebbek. És még észre sem vesszük, hogy adatokat gyűjtenek rólunk, ügyet kreálnak belőlünk. Egy szerencsétlen megfogalmazásért akár államellenes vádat zúdíthatnak a nyakunkba. Azért, hogy megfélemlítsenek. Ennek az esélye sokkalta nagyobb, mint annak, hogy terrorista támadás áldozatai legyünk.

Az alkotmánybíróság tegnapi döntése részben az emberi jogokért küzdő civil szervezetek győzelme is. Az utóbbi öt évben regnáló kormányoknak és a parlamentnek több abszurd megnyilvánulása volt. Szinte érthetetlen módon mindig engedtek a titkosszolgálatok nyomásának, és egyre ellenőrizhetetlenebb hatalmat adtak a kék szemű fiúknak. Anélkül, hogy az alapvető emberi jogok megvédésére garanciákat kaptunk volna. Már a leköszönt elnök is elpanaszolta – igaz, csak akkor, amikor saját politikai játszmájában zavarták – , hogy túl nagy hatalmuk lett a »szolgálatoknak«. Még az is meglehet, hogy ennek tulajdonítható a honatyák és a bársonyszékkoptatók behódolása. Netán kompromittáló adatokkal tartják sakkban őket. Így valószínű, hogy a most alkotmányellenesnek minősített törvényt szalonképesebb formájában újból elfogadják.”