„Bajor Andor kérdése jut eszembe: De miben fogadtak? És ki nyerte a fogadást? Miről tárgyaltak érdemében Victoria Nulanddal? Az alázatért cserében feloldja az USA a román állampolgárok vízumkötelezettségét? És Junckerrel? Hogyan is áll a schengeni csatlakozás szénája? Igaz az, hogy úgy, mint a Csáki szalmája?

Erről valószínű nem sokat fogunk megtudni, mert a sótlan elnök szótlan. A hozzá intézett kérdések ellenére néma marad. Máig nem válaszolt Kelemen Hunor RMDSZ elnök felvetésére, hogy meg kellene kötni egy többség-kisebbség paktumot. Arra sem reagált, hogy szükséges-e a titkosszolgálatok által szorgalmazott Big Brother törvény, amely azoknak a személyiségi jogait sérthetné éppen, akiknek mandátumát Iohannis köszönheti: a fiatal internethasználóknak.

A kérésekre is a maga módján reagál az elnök. A civiltársadalom kritikáinak ellenére is kinevezte elnöki tanácsosának Sorin Dan Mihalachét, akinek ismert intrikáit célravezetőbbenk tartotta, mint holmi értelmiségieknek elégtételt szolgáltatni. A civiltársadalom elvárása ellenére sem kezdődött el a kultúrintézmények politikamentesítése. Sőt, a diaszpóra is csalódott, mert a levélszavazás parlamenti elutasítása után Iohannis meg sem szólalt.

Így az állandó társadalmi párbeszédre hivatkozni csak szemforgatás. A Facebook segítségével elnökséget nyert Iohannis – és csapata, amely minden valószínűség szerint működteti az államfő profilját – téved, ha azt hiszi és elhiszi, hogy az egyirányú Facebook-kommunikáció párbeszéd. Hibázik, ha azt hiszi, hogy az a téma a társadalomban, amit az elnök tematizál.

A választók – akik a változásra, egy szájtépő és keveset cselekvő elnök helyett a szófukar és munkás elnökre szavaztak – nem elsősorban arra kíváncsiak, hogy kik azok az előkelőségek, akikkel ő parolázik. A választóknak nem csupán a korábban vállalt védelmi kiadások betartása a fontos.”