„A harmadikosok számára a tantervet végre jóváhagyták, így a tankönyvlicit meghirdetésére készül a szaktárca. Indulásból jelzik, hogy késésre ez esetben is lehet számítani, bár a minisztérium mindent megtesz a versenytárgyalás korrekt lefolytatása érdekében. Juthat eszünkbe: a tavaly augusztusi licit eredményét kilenc kiadó óvta meg, az óvásokat elbíráló országos testület határozata értelmében a szaktárcának újra kellett elemeznie az ajánlatokat. A nyertesnek nyilvánított ajánlatokat ismét megóvták. Szép kis történet, amely még mindig nem zárult le. A pedagógusok pedig nem értik, hogy miért kell a ló elé fogni a szekeret, miért kell infrastruktúra, felszereltség hiányában új tanterveket bevezetni, kísérleti alanyoknak tekintve diák- és pedagógusgenerációkat egyaránt?!

A tankönyvbotrányt csak az elektronikus tankönyv- illetve a táblagépcirkusz múlhatja felül. Előbbi azzal borzolta a kedélyeket, hogy a kisiskolásoknak szánt tankönyveket kísérő CD-k némelyike üres volt, illetve tartalmuk nem volt megnyitható a tanítók által sem, utóbbira uniós alapokból pályáznak pénzt, és mint minden ilyen pályázat, ez is macerás. A táblagépek, okostelefonok, laptopok, internet világában persze dicséretes, és kifelé jól mutat, hogy a szaktárca félmillió táblagépet készül közbeszerzéssel megvásárolni (ejha, jó nagy üzlet lesz valakiknek!).

A hazai valóságról azonban – a mintegy 2500 közegészségügyi működési engedély nélküli tanintézetről, »egyszámítógépes iskolákról«, ahol internetről álmodni sem mernek, a még mindig nagyarányú írástudatlanságról, az iskoláig több órát gyalogló diákokról stb. – »ott fenn« elfeledkezni látszanak. Jó lenne, ha az a két-három minisztérium végre összehangolná az oktatási rendszer korszerűsítési programjait, iskolahálózat-fejlesztést célzó terveit, de talán ehhez is politikai egyezségnek kell születnie. Ideje lenne.”